Drónok kora

Nagy drónos kérdezz-felelek – Jánossy Gergely

Nemrég a közösségi oldalakon megosztott néhány érdekes drónfotó hívta fel a figyelmünket Jánossy Gergely munkásságára, azután felvettük vele a kapcsolatot, és ő – szerencsére – kötélnek állt. Kérdéseinkre adott őszinte válaszaiból egy kanyargós szakmai út, mellette pedig aktív, alkotó életmód bontakozik ki, melyben bőven jut hely a barátoknak és a kedvtelésből űzött fotózásnak is. Ez utóbbinak különösen örülünk, az interjúhoz küldött képeket ugyanis kifejezetten inspirálónak és szemet gyönyörködtetőnek találtuk. Szívből kívánjuk, hogy bakancslistád egyre több pipával bővüljön a jövőben…

GO2FLY: Mióta reptetsz drónokat és miért kezdted el?

Jánossy Gergely: 2016-ban kezdtem, akkor egy nehezebb időszakom volt, és kellett, amivel lekötöm magam. Hirtelen elhatározás volt, nem gondolkodtam azon, milyen drónt szeretnék, vagy mire fogom használni, egyszerűen besétáltam az egyik kereskedésbe, és vettem egy DJI Phantom 4-et. Azt hiszem, nagyjából 10 percet töltöttem a boltban, ebben benne volt a rendeléstől a fizetésig, minden. Még azt sem néztem meg, az akkumulátorok jók-e, felveszik-e a töltést, sőt, még az ajándék töltő HUB-ot is otthagytam, és telefonon szóltak utánam, hogy ez még a drónhoz jár.

G2F: Hobbinak vagy munkaként indult a drónozás?

JG: Mint említettem, nem voltak terveim, vagyis, konkrét tervek nem. Kellett egy új dolog az életembe, ami elvonja a figyelmem a kialakult helyzetről. Tehát mondjuk úgy, hobbynak indult. A szakadatlan vággyal, hogy repüljek, viszonylag hamar szert tettem egy elfogadható rutinra és biztos gépkezelésre. Mivel a foglalkozásom szorosan köthető a képalkotáshoz, ezért gyorsan átalakult az egész, és a munkám része lett a hobbym. Sokat dolgoztam a különböző televízióknak, kisebb-nagyobb produkciókban, forgattam játékfilmbe, reklámba.

G2F: Egyedül, társakkal vagy tanfolyamon sajátítottad el a drónreptetés, légi fényképészet fortélyait?

JG: Általában nem egyedül járok drónozni, hanem valamelyik barátommal, így a kikapcsolódás garantált.

Tanfolyamra sosem jártam, egy kietlen területen, több hektár szántóföldön kezdtem el gyakorolni, és a használati utasítás adta iránymutatásokat kipróbálni, elsajátítani. Mindezt úgy, hogy előtte a fiam kis távirányítós helikopterével repültem csak, azt is a szobában. A gépkezelés része nagyjából így alakult ki számomra, és persze a YouTube tutorial videók böngészésével. Amikor már jobban ment, jött az új közösség, új barátok, akiktől plusz dolgokat tanulhattam, vagy megosztottuk egymással tapasztalatainkat.

A légi fényképezés egy más tészta, 17 éves korom óta dolgozom hasonló területen, operatőrként, és volt egy idő, mikor fotósként kerestem a kenyerem. Sok mindent nem kellett hozzá elsajátítanom, hogy fényképezzek. Az egyetlen dolog az volt, hogy egy új perspektívát kellett meglátni, és láttatni az új masina kezelése mellett.

G2F: Milyen drónt és kiegészítőket használsz, mik a fejlesztési terveid?

JG: A drón, amivel kezdtem, az egy DJI Phantom 4 típusú gép volt, ezt később lecseréltem egy DJI Phantom 4 Pro-ra, azután lett egy DJI Inspire 2, majd mindegyik eladásra került. Némelyik azért, mert már nem volt rá szükségem, és volt ami azért, mert egy baleset miatt szükségem volt az eladási árára. Körülbelül fél évvel ezelőtt vásároltam egy egy DJI Mavic 2 Pro-t, jelenleg is ezzel készítem a felvételeket. Ehhez a géphez most nem sok kiegészítőm van, néhány szűrő, pár akkumulátor, egy smart controller, meg egy láda, hogy minden helyzetben biztonságban legyen, akkor is, ha sok más is van a kocsi csomagtartójában.

G2F: Miről és hogyan készült a kedvenc drónfelvételed?

JG: Ez nagyon nehéz kérdés! Kedvenc képem nincs, olyan képeim vannak, amelyeknek az elkészítése volt kifejezetten jó élmény – amelyek nem a munkám miatt készültek, hanem hobbyból – jó emberekkel, barátokkal voltam együtt.

G2F: Mi inspirál, milyen tényezőket veszel számba egy-egy helyszín kiválasztásánál?

JG: Szeretem a természetet, és a természet alkotta dolgokat, de a városi környezetben is meglátom a szépséget. Viszont azokat a képeket nem szeretem, amelyek olyanok, mintha a google maps-ből készült volna egy screenshot. Folyamatosan keresem azokat a témákat, amelyek az ember által formált természethez kötődnek, vagy valamilyen absztrakt a természetben. Ha találok valami izgalmasat, szépet, egyedit, akkor lefotózom. Nagy segítségemre vannak a már említett barátok, akikkel együtt drónozunk. Adott helyszíneket együtt fotózunk le először, és találjuk ki, mit lehet ebből még kihozni, mondjuk, más évszakban vagy napszakban.

Miket veszek számba egy-egy helyszínnél? Vannak helyek, amelyek hosszas előkészítést igényelnek: a bejutáshoz szükséges engedély, vagy a közelbe jutás megtervezése. Végig kell gondolni, hogy hol van az az ideális felszállási hely, ahol a legkevésbé zavarok másokat, s engem is a legkevésbé zavarnak. Ahhoz, hogy a legmegfelelőbb időben és viszonyok között tudjunk a képeket elkészíteni, érdemes az interneten fellelhető információkat, térképeket, leírásokat böngészni. A képek készítését többnyire előre eltervezem: honnan és mikor szállok fel, mikor a legjobbak a fényviszonyok – napkelte, napnyugta, éjszaka –, milyen magasra kell küldeni a drónt. Persze ezeket a helyszín nagyon sokszor felülírja, vagy éppen előfordul az is, hogy egy hirtelen jött ötlettől vezérelve bepattanok a kocsiba, és képes vagyok több 100 kilométert utazni, hogy megnézzek valamit a napszaktól függetlenül.

G2F: Kerültél-e már szembe akadályozó tényezőkkel a magyarországi vagy külföldi drónozás során?

JG: Akadályozó tényezők bizony előfordultak… Hívtak már rám rendőröket, vették el munkámat, de mindennek megvolt az oka. Ha tiszteletben tartjuk a szabályokat, és a többi ember privát szféráját, nem gondolom, hogy bárkinek ártanánk. A legrosszabb talán az volt, amikor munka közben, a légtér engedély aktiválása után még én kerestem a légtérben lévő többi (illegális) drón gazdáját, hogy ne legyen baleset a leragasztott jelzőfényekkel repkedő kamikázékból. Persze aztán itt is mindenki meg tudta csinálni a munkáját, vagy a hőn áhított képet.

G2F: Milyen drónos munka / felvétel elkészítése szerepel a bakancslistádon?

JG: Ez egy fogós kérdés. Talán egy útifilm elkészítése. De ezek nehéz dolgok, a mai világban a drón lassan olyan, mint a mobiltelefon, mindenkinek van. Minden produkcióban legalább 3 ember vallja magát drónosnak, és rendelkezik jobb, vagy rosszabb kategóriájú gépekkel. Ha egyszer adódik rá lehetőség, örömmel, és tisztelettel veszem a megkeresést.

Bakancslistámon leginkább trópusi országok, elhagyott városok szerepelnek. A legnagyobb célom: Nouadhibou – bízzuk az olvasókra a böngészést, hogy mi is ez, vagy mi van itt.

G2F: Jársz-e drónos közösségbe, ismersz-e ilyen társaságokat?

JG: A barátaim nagy része drónozik is. Amennyiben a velük való találkozás, együtt repülés, tapasztalatcsere annak számít, akkor igen, járok ilyen helyekre. Az, hogy ismerek-e ilyen társaságokat, nagyon egyszerű a válasz rá, a közösségi oldalak milliónyi ilyet kínálnak, technikai, fotós, vagy videós témában, akár még gépek típusaira lebontva is. Van egy pár, amiben benne vagyok, de ennyi.

G2F: Hogyan képzeled el a drónozást 10-15 év múlva?

JG: 10-15 év nagyon nagy távlat. A technika jelenlegi fejlődése mellett remélem, hogy egy szabályozott, gyors és egyszerű, akár applikáción keresztül azonnal indítható légtérigénylés és használat mellett repkedhetnek majd a drónos társadalom képviselői. Ha a gépek fejlődésére szeretnénk kitérni, azt elképzelni sem tudom, olyan rohamos fejlődésen mennek keresztül a drónok, akár 1-2 év alatt is.

Szólj hozzá