fbpx
Drónszabályozás

Drónozás Európában – Drónok, modellek, meg az új szabályozás

Modellekre kényszerített drónszabályozás? Ellehetetlenítés vagy a keretek átláthatósága? Folytatjuk Drónozás Európában cikksorozatunkat, melyben a Közlekedéstudományi Intézet Légiközlekedési Kutatóközpontjának szakértői, a droneconsulting.blog.hu szerzői, Dr. Pusztai Máté és Dr. Sándor Zsolt légiközlekedési szakértők segítenek eligazodni a drónszabályozás rögös útvesztőjében.

A 2021. január 1-jétől érvényes új uniós és hazai jogi szabályozást számos kritika éri, amiért egy kalap alá veszik a modellezőket a drónosokkal, illetve a modelleket (hivatalos nevükön légijármű-modelleket) és a drónokat, ezzel olyan szabályok betartására kényszerítve a modellezéssel foglalkozókat, amelyek – látszólag – csak a drónok tömeges megjelenése és újdonsült szabályozása miatt „szakadtak” rájuk. A kérdés, ahogy az egy ilyen bonyolult szabályozási terület esetében lenni szokott, sokkal összetettebb.

RC reülő

A jogi értelmezés: szabadidős drón, nyilvántartásban

Ahhoz, hogy a szabályozást megértsük, ismerjük meg, hogy jogi értelemben mik is azok a modellek. Ehhez érdemes megnézni, hogy a drónokkal kapcsolatos műveletekre kiadott Végrehajtási Rendelet preambulumában hogyan fogalmaznak. Ez alapján való igaz, és maga az Európai Bizottság is elismeri, hogy „e modelleknek a klubokban és egyesületekben végzett üzemben tartása bizonyítottan megfelelő biztonsági szinten történik”. De még ezt megelőzően rögzíti azt is, hogy a légijármű-modellek már eddig is UAS-nak, pilóta nélküli légijármű-rendszernek minősültek, azaz a modellezők jogi értelemben már eddig is drón-műveleteket hajtottak végre, csak épp ezt a köznyelv nem így hívta.

Műszaki szempontból a modell is UAS, hiszen a rendszer a fő szerkezeti egységei tekintve ugyanúgy három részből áll, ahogyan egy hagyományos drón:

  1. légijármű, mely maga a modell,
  2. távvezérlő (más néven távpilóta-állomás), amely segítségével a modell mozgását lehet irányítani és
  3. az antennarendszer, mely a modell és a távvezérlő közötti rádiós összeköttetést biztosítja.

Egy másik uniós jogszabály pedig már évekkel ezelőtt pilóta nélküli légijárműként definiálta a légijármű modelleket (amiket a továbbiakban az egyszerűség kedvéért modelleknek fogunk hívni), meghagyva, hogy ezek olyan pilóta nélküli légijárművek, amelyeket szabadidős vagy bemutató repülés céljára használnak és nem lépnek túl egy bizonyos súlyhatárt. Azaz, a modell nem más, mint szabadidős (szép magyar szóval rekreációs) célokra használt drón. Ami fontos, hogy ez visszafelé is igaz, az a drón, amit kizárólag szabadidős célokra (azaz semmilyen juttatás ellenszolgáltatása repülésért sem közvetve sem közvetlenül nem jár) használnak, modellnek is tekinthetjük. Magyarországon nincs olyan szabályozás, amely a modellkénti minősítést súlyhatárhoz kötné, viszont a felelősségbiztosítási szabályokat nagyban befolyásolja a maximális felszállótömeg, ahogy arra egy korábbi cikkben már utaltunk.

Értelemszerűen a szabadidős használat miatt nem elvárható, hogy ugyanolyan műszaki követelményeknek feleljen meg, mint egy kereskedelmi célokra használt profi drón, ezért hozta létre az EU a későbbiekben megjelenő C4 UA osztályt, ami az egyetlen a nyílt műveleti kategóriában is engedélyezett UA osztály, amely – megint csak a modellezés hagyományaira is figyelemmel – a belső égésű motor alkalmazását is lehetővé teszi, miközben a legkevesebb egyéb technikai felszereltséget írja elő. A zökkenőmentes átállást segíti az is, hogy a 2023. január 1. előtt UA osztály meghatározása nélkül forgalomba hozott termékek is használhatók lesznek az A1, illetve A3 műveleti alkategóriában, valamint a – modellezésben gyakori – saját építésű modellek (drónok) is repülhetnek ezekben az alkategóriákban (értelemszerűen a felszállótömegüknek megfelelően – 25 kilogramm alatt A3-ban és ha 250 gramm alatt A1-ben is).

Azt is fontos tisztázni, hogy a drónra vagy modellre szerelt kamera vagy annak hiánya nem befolyásolja az eszköz pilóta nélküli légijárműként történő minősítését, és ugyanez vonatkozik a telemetriára is.

Lényeges, hogy a modelleket is hatósági nyilvántartásba kell venni, így ezen kötelezettségről nem szabad megfeledkezni. Hasonlóan a hagyományos, kereskedelmi forgalomban elérhető drónokhoz, a regisztrációt követően ezek is kapnak majd egyedi nyilvántartási jelet, melyet fel kell tűntetni az eszközön.

Modell repülő

A klubok szavatolhatják a biztonságot

Magyarországon eddig különösebben a modellező klubokra, egyesületekre szabott szabályozás nem létezett. A Végrehajtási Rendelet 16. cikke ezen változtat, és bizonyos kötelezettségek mellett lehetőségeket is biztosít a modellező szcéna szereplői számára, azzal, hogy kérhetnek és szerezhetnek olyan tagállami engedélyt, ami alapján saját hatáskörben engedélyezhetnek bizonyos műveleteket a működésük szerinti országban.

Ez az engedély nagyon hasonlít a speciális kategória kapcsán bemutatott műveleti engedélyhez és – különösen – a könnyű UAS-üzembentartói tanúsítványhoz (LUC). Ha az adott modellező klub bizonyítja, hogy képes olyan szervezeti felépítést, eljárásokat, belső nyilvántartási és irányítási rendszert (még szóhasználatában is nagyon hasonlít a LUC-nál előírt repülésbiztonsági menedzsmentrendszerhez) kialakítani, mely szavatolja a klub keretein belül végrehajtott műveletek maximális biztonságát, akkor olyan privilégiumokat szerezhet, amelyekre eddig nem volt szabályozott lehetőség. Ez egy komoly lehetőség arra, hogy teljesen átláthatóvá tegye az egyesületi keretek között szervezett események szabályozását, és biztosítja annak lehetőségét, hogy a 120 méternél magasabbra repülő modellek versenyei is jogilag teljesen rendezett körülmények között kerüljenek lebonyolításra.

Az egyesületi keretek között végrehajtott műveletek esetén azonban figyelembe kell venni azokat a korlátozásokat, amelyek az ilyen műveletekre vonatkoznak. Ezek adott esetben jóval szigorúbbak is lehetnek, mint amiket a jogszabályi rendelkezések előírnának az adott területre. A szabályok íly módon bár korlátozott lehetőségeket biztosítanak, azonban lehetővé teszik, hogy klubtagonként külön egyedi műveleti engedély nélkül lehessen az adott műveletet végrehajtani, és így az egyesületek égisze alatt való repülés a tagoknak jóval kisebb adminisztrációs terhet jelent.

Modell repülő 2

Ahogy említettük, az engedélyezés szabályozási logikája a műveleti engedélyre és a LUC-ra hasonlít, ami azt is jelenti, hogy az engedélyben mind a saját hatáskörben engedélyezhető műveletek, mind a műveletekben résztvevő modellek (drónok) köre meghatározásra kerül, de adott esetben akár a minimum képzettség és kompetencia is. Mivel az engedély kapcsán kizárólag a Végrehajtási Rendelet – nem túl részletese, de hazánkban is közvetlenül alkalmazandó – 16. cikke ad iránymutatást, ezért feltehető, hogy adott esetben SORA módszertan szerinti kockázatértékelés elvégzését is előírhatja a hatóság, amihez már kockázatértékelésben tapasztalt szakemberekre is szükség lehet. Különösen igaz ez akkor, amikor egy adott területre vonatkozóan szeretne az egyesület saját hatáskörű engedélyezésre jogosultságot szerezni előre meghatározott és a működési paraméterekkel jól leírható műveletek tekintetében (például előre meghatározott modelltípusok, meghatározott korlátok a műveletek operatív elvégzése során, stb.).

Ahogy az egyéb speciális műveleteknél, itt is igaz, hogy az engedélyezni kívánt műveletektől és modellektől függ, hogy milyen előkészületekre, dokumentációra lesz szükség az engedély megszerzéséhez, de annyi bizonyos, hogy az eseti légtér igénylése – amennyiben ezt jogszabály előírja (például lakott terület vagy 120 méter feletti magasság) – nem lesz kiváltható ilyen engedéllyel (ahogy pl. LUC-cal sem), és az engedély csak az egyesületi rendezvényeken végrehajtott, belföldi műveletekre vonatkozik. Ha egy klubtag külön gyakorolni szeretne, arra saját magának kell a szükséges engedélyeket beszerezni.

Az uniós jogalkotó tehát nem ellehetetleníteni akart, hanem tisztázni kívánta a modellezés szabályait, hogy legyen egységes igazodási pont, amelyen belül a tagállamoknak és az egyesületeknek is marad mozgástere. Az engedély kérhető arra is, hogy a klub maga hagyja jóvá az UA osztályba nem sorolt modellekkel nagy számban végrehajtott olyan – UA osztályazonosító címke megléte esetén egyébként nyílt kategóriás – műveletet, amire a tagoknak egyesével külön műveleti engedélyt kellene kérniük. Ez tehát egyértelmű könnyítést jelent a modellezők számára.

Lényeges, hogy az ilyen szervezetek tagjai is UAS-üzembentartóként nyilvántartásba legyenek véve, ezért ezen kötelezettségről senki se feledkezzen meg. Továbbá a nyilvántartásba vétel során kapott UAS üzembentartói azonosítót fel kell tüntetni a használt modellen.

Javasoljuk minden modellezőnek és egyesületnek, hogy tájékozódjanak a lehetőségekről, feltételekről és vegyék igénybe szakemberek segítségét, mert nagyon sok múlik a megfelelő jogi minősítésen.

Cikksorozatunk következő részében – szakértőink segítségével – arra a kérdésre keressük a választ, hogyan kell eldönteni, hogy egy tervezett művelet nyílt vagy speciális kategóriájúnak minősül.

Szólj hozzá