Bármennyire is új technológiáról van szó, az iparág fejlődésének ütemét mi sem jelzi jobban, mint az, hogy bizony már van olyan drón, amely repüléstörténeti múzeumba került.
A mindössze néhány tesztrepülést végrehajtó XQ-58A Valkyrie már történelmi relikvia. A légierő kísérleteiben létező, személyzet nélküli Valkyrie drónokat a sokkal drágább vadászrepülőgépek autonóm kísérőinek szánták.
Az XQ–58 Valkyrie (korábban XQ–222) amerikai, lopakodó technológiát alkalmazó kísérleti pilóta nélküli harci repülőgép, amelyet a Kratos Defense & Security Solutions cég fejleszt az Egyesült Államok Légiereje számára az Air Force Research Laboratory Low Cost Attritable Aircraft Technology (LCAAT) projektje keretében. A repülőgéppel 2019. március 5-én hajtották végre az első felszállást.
A légierő által használt kifejezés az „attritable”, ami tömör, bár szakzsargonba illő utalás a repülőgépek rendszeres használatból és harcból várható elhasználódására. A mindössze 2 millió dollár körüli árú Valkyrie egyszerre drága a hétköznapi mércével mérve, és rendkívül olcsó a vadászgépekhez képest, amelyeket kísérni hivatott.
A lopakodó technológiával ellátott, pilóta által vezetett F-35A ma kb. 80 millió dollárba kerül. Oroszország új, lopakodó Checkmate vadászgépének ára kb. 20-30 millió dollár között van. Az F-35-ös pilóták által viselt sisakok ára is mintegy 500 ezer dollár. Ami lássuk be egynegyedével több, mint egy Valkyrie drón ára. Tehát ha a harcképes drón csak töredékét is éri el a pilótával repülő vadászgépek hatékonyságának, az alacsony költség miatt a költségvetés szempontjából megéri.
Azt még nem tudni, hogy a Valkyrie valójában mekkora forradalmat hozott, de olyasmit ért el, ami a modern katonai beszerzésekben figyelemre méltó ritkaságnak számít: a koncepciótól a repülő prototípusig és a tesztelési felhasználási esetekig tartó rövid átmenetet.
A Kratos által épített Valkyrie részben légi célpont, és azért épült, hogy gyakorlás céljából lelőjék. Ez a drón viszont több, mint egy elpusztítandó objektum az égen – hasznos tapasztalatokat szerezhetnek az ellenük bevetett emberi pilóták, és ehhez a Valkyrie-nek úgy kell repülnie és mozognia, hogy minél nagyobb kihívást jelentsen. De ez egy olyan tervezési elv is, amely minden felesleges alkatrészt eltávolít, mivel nincs értelme túltervezni egy eszközt.
Az elképzeléstől az első sikeres tesztrepülésig két év telt el. Azóta a Valkyrie több repülés során is sikeresnek bizonyult, megmutatva, hogy a szubszonikus repülőgépváz kifutópályáról vagy indítósíről is működőképes.
A repülőgép vázának sokoldalúsága, valamint a feláldozható jellege azt jelenti, hogy a Valkyrie egy másik kulcsfontosságú komponens tesztelésére is alkalmas, amely a hadsereg tervei szerint autonóm robotokat fog működtetni a levegőben. Ez a Skyborg program, amely olyan drónokat alkalmaz, mint a Valkyrie, de ide tartozik a General Atomics Avenger drónmodellje és a Kratos által épített Mako drón is.
A Valkűr bebizonyította azt is, hogy akár légi repülőgép-hordozóként is működhet. Korábban, 2021-ben egy másik Valkyrie-modell repülés közben egy kisebb drónt engedett ki a bombatárolóiból, demonstrálva, hogy a kísérő drón képes saját „kíséretet” hordozni.
Egy háborús szituációban a Valkyrie-hez hasonló kísérő drónok a hagyományos (személyzettel ellátott) repülőgépekkel kombinálva valódi kihívást jelentenek majd a légvédelem számára. Mindaddig, amíg a drónok képesek egymással kommunikálni és emberi kezelőktől parancsokat kapni, más repülőgépeket is megvédhetnek az ellenséges támadásoktól. Ezek a drónok ezután rakétákat indíthatnak vagy bombákat dobhatnak le.
Ha továbbra is képes lesz ilyen költséggel értéket nyújtani, akkor valószínű, hogy a légierő új múzeumi darabja nem csak egy kis program sikerének bizonyítéka lesz a 2010-es évek végéről, hanem a légi harcok új módjának előhírnöke is.
