A drónok megjelenésükkor is sok hi-tech megoldást tartalmaztak, azonban az utóbbi két-három évben már a mesterséges intelligencia is segíti a működésüket.
Egy drónt a beleépített szoftver és hardver teszi intelligenssé. Hardver alatt elsősorban a különböző érzékelőket értjük, amivel a drón repülés közben vagy akár még a földön is a környezetéből származó adatokat be tudja gyűjteni. A szoftver pedig ezeket az adatokat kiértékeli és ennek megfelelően irányít. A jelenleg kereskedelmi forgalomban kapható drónok már rendkívül intelligensek. Nagyon sok olyan megoldást találunk bennük, amik egyrészt a repülés biztonságát növelik másrészt pedig olyan funkciókat adnak, amiket szabadkézi vezérléssel nehéz lenne megvalósítani.
A biztonságot növelő megoldások közül talán a legfontosabb a beépített helymeghatározás. Ennek használatával tudja pontosan a drón, hogy hol van. Ez több szempontból is lényeges. Egyrészt amikor repülünk vele akkor a levegőben nem biztos, hogy pontosan ugyanazon a helyen marad, mert az időjárási viszonyok, főleg a szél el tudja sodorni a repülő szerkezetet. Ezért fontos, hogy a beépített műholdas helymeghatározás, illetve egyéb giroszkópos, ultrahangos, optikai megoldások segítségével a drón minden körülmény között tudja tartani a pozícióját.
A legjobban felszerelt drónok már három műholdas helymeghatározó rendszert is tudnak használni. A GPS, GLONASS, Galileo együttes alkalmazásával néhány centiméteres pontosságú helymeghatározást lehet elérni.
Az kapott adatokra a szoftvert azonnal reagál és a kis elmozdulásokat is azonnal korrigálja, ami azt fogja eredményezni, hogy minden időjárási körülmény ellenére ugyanabban a pontban fog lebegni a drón.
A helymeghatározás másik nagyon fontos szerepe, hogy mindig tudjuk, vagy a drón tudja, honnan indult el, hol van az irányító személy. Ez főleg az automatikus hazatérési funkcionál (RTH – return to home) elengedhetetlen. Több esetben is előfordulhat, hogy a drónnak automatikusan vagy utasításra önállóan vissza kell térnie a kiindulási pontra. Ilyen eset például, ha valami oknál fogva elveszítjük az irányítást, megszakad a kapcsolat. Ezt a drón észleli és automatikusan visszatér arra pontra, ahonnan indítottuk. Egy másik eset amikor a drón észleli, hogy vissza kell térnie, mert akkumulátora kezd lemerülni. Ekkor egy automatikusan végrehajtott RTH gondoskodik arról, hogy ne veszítsük el.
A kiindulási pontra való visszatérésnél nagyon fontos, hogy a drón ki tudja kerülni az esetleg közben lévő akadályokat. Ezért általában a visszatérés megkezdése előtt felemelkedi egy előre beállított magasságba és ott kezdi meg a visszatérést. Azonban még ilyenkor is előfordulhat, hogy egy magasabb épület, fa vagy domb útban van. Ezek kikerülését több szenzor is segítheti. Ultrahangos és optikai érzékelők elemzik a repülés környezetét és ha a drón egy bizonyos távolságra akadályt észlel, akkor azt megpróbálja valamilyen irányból kikerülni.
Ezek a közelség érzékelők kézi irányítás esetén is fontosak lehetnek, hogy véletlenül ne tudjuk nekivezeti a drónt valamilyen épületnek vagy tereptárgynak. Sok drón lefelé „néző” érzékelőt is tartalmaz, ami pedig abban segít, hogy leszálláskor ne ütközzön nagy erővel a talajnak.
A drónok intelligenciáját bemutató sorozatunk folytatásában a térképen megtervezett és beprogramozott önálló útvonal-repülésekről lesz szó.