fbpx
Dróntechnológia Hírek

Meddig lebegtetik még a dróntaxikat?

Évek óta azt halljuk, hogy küszöbön a pilóta nélküli légitaxik forgalomba állása, a prototípusok tesztelését követő üzleti célú felhasználás. Mégis miért nem adtak még ki egyetlen engedélyt sem személyszállításra, mi hátráltatja a megvalósulást?

A pilóta nélküli légi jármű technológiája egy ideje készen áll ugyan az éles bevetésre, a szabályozási-engedélyezési folyamatok azonban még világszerte javában zajlanak. Talán mondani sem kell, hogy az óvatosságot a maximális biztonsági felkészültség: azaz a szükséges tesztek kiterjedtsége és számossága indokolja.

A hátteret a Lift Aircraft vezető mérnöke, Kerülő Balázs világította meg a nemrégiben lezajlott Smart 2020 konferencián. (A Lift Aircraft amerikai cég, de magyar mérnökcsapat képezi a fejlesztőbázist.)

Mint köztudott, a pilóta nélküli légi személyszállítás technológiailag már megvalósítható, társadalmilag időszerű, készen is állnak rá sok országban, miközben a városi forgalommal együtt a társadalmi igény is növekszik az innovatív megoldásra. A kompozit anyagszerkezetek is olyan szintre jutottak, hogy erősebbek az acélnál, miközben tízed, húszad olyan súlyúak, emellett a technológiai ugrásról tanúskodik az is, hogy ezeket a “drónokat” már számítógépek reptetik.

Nem véletlen, hogy eddig már 200 járművet/kezdeményezést regisztráltak az eVTOL, azaz elektronikusan függőlegesen föl- és leszállni képes jármű névre hallgató kategóriában, ami meglepően soknak tűnhet, az azonban továbbra is kérdéses, hogy hányan és mikor juthatnak működési engedélyhez.

Jelenleg nagyobb a füstje, mint a lángja: a pilóta nélküli légitaxizás iparága még ott tart, hogy nagy a lelkesedés és bár az emberek többsége azt gondolja, hogy már javában működik, még alig repülnek ilyen eszközzel tesztüzemben sem. De miért késlekednek az engedélyezéssel, miért nem állt még egy sem forgalomba közülük?

A válasz erre a kiforratlan szabályozási környezet, valamint, hogy nincs komoly felhasználói statisztika az elektromotorok tekintetében, ahhoz, hogy az alapján megbízható kockázatbecsléseket lehessen végezni. Itt nem megengedhető az, hogy valami meghibásodjon a levegőben és ne működjön a felszállástól a leszállásig folyamatosan és üzembiztosan, hiszen a jármű nem tud csak úgy félreállni a levegőben.

Amikor a háttérben megbúvó okokat kutatjuk, nem szabad szem elől téveszteni, hogy üzleti célú felhasználásról beszélünk, amihez meg kellene felelni a tanúsítványhoz tartozó követelményrendszernek, amit a hatóságok biztonsági statisztikák alapján állítanak elő, ehhez pedig sokat kellene repülni. Vagyis ehhez egy már működő üzleti célú felhasználás kellene – bezárult tehát a kör… Az érdekszféra szereplői az eltérő céljaik okán kissé ellenérdekeltek. A szakember a megoldást abban látná, ha egy certifikációs bázist létrehozna a hatóság, ami alapján fejleszteni lehetne, anélkül is, hogy meglennének a biztonsági és repülési statisztikák.

Végül lássuk, mik azok a magas hozzáadott értékű smart kompetenciák, amelyekre az iparágnak szüksége van ahhoz, hogy túllépjen az álom kategórián a működő valóságba: szenzorika, képfelismerés, mesterséges intelligencia, megbízható adathálózatok, szimulációs tudás, koncepcionális felhasználói felületek fejlesztése (pl. kommunikációs, UI, UX szempontok).

(A főoldali kép illusztráció. Forrása: velocopter.com)

Szólj hozzá