Az amerikai hírtelevízió, a CNN számolt be arról, hogy egy új kutatás feltárta, hogy Irán milyen mértékben épített ki erős fegyveripart a nyugati technológián alapulva, és hogyan használja fel ezt a technológiát Oroszország az ukrán városok ellen.
A Conflict Armament Research (CAR) nevű brit székhelyű szervezet, amely fegyverek alkatrészeit vizsgálja, megállapította, hogy az Irán által Oroszországnak eladott Shahed-136 drónokat német technológián alapuló hajtómű hajtja, amely technológiát Irán csaknem 20 éve jogtalanul szerzett meg. Az Ukrajnában előkerült és kizárólag a CNN-nel megosztott alkatrészek részletes vizsgálata során született megállapítás rávilágít arra, hogy Irán képes utánozni és finomítani a jogtalanul megszerzett katonai technológiát.
Kábelek a Mado motorban, amelyeken címkék láthatók, amelyek valószínűleg az MD-550 modell megjelölésére utalnak, amelyet egy CAR helyszíni nyomozócsoport dokumentált Kijevben, Ukrajnában 2023. január 20-án.
Nyugati tisztviselők attól is tartanak (bár erre egyelőre nincs bizonyíték), hogy Oroszország megoszthatja az ukrán hadszíntéren visszaszerzett nyugati fegyvereket és felszereléseket az irániakkal. Teherán és Moszkva kapcsolatai azonban sokkal szorosabbá váltak az ukrán konfliktus kitörése óta. Oroszország iráni drónokat és ballisztikus rakétákat akar, míg Irán orosz befektetéseket és kereskedelmet szeretne. Iráni tisztségviselők szerint Oroszország lett a legnagyobb külföldi befektető Iránban az elmúlt évben.
Az oroszok számára pedig az iráni drónok olcsóbb helyettesítői a sokkal drágább rakétáknak. A szakértők úgy vélik, hogy egy Shahed-186-os például körülbelül 20 000 dollárba kerül, ami egy Kalibr cirkálórakéta árának csak töredéke. Tavaly októberben az ukrán védelmi hírszerzés vezetője, Kyrylo Budanov azt mondta, Oroszország mintegy 1700 különböző típusú iráni drónt rendelt. Bár Ukrajna egész jónak bizonyult a Shahed-136 drónok levadászásában, de ez kimeríti amúgy is szűkös légvédelmi kapacitást. A viszonylag alacsony, akár 40 kilogramm robbanótöltet ellenére egy Shahed-136 pontos célba érkezése még mindig jelentős károkat okoz az ukránoknak.
Tavaly november és 2023 márciusa között a CAR 20 iráni gyártású drón és lőszer alkatrészeit vizsgálhatta meg Ukrajnában, ezek körülbelül fele Shahed-136-os volt. Sikerült megerősíteni, hogy a Shahed-136 motorját egy Oje Parvaz Mado Nafar nevű iráni cég – Mado néven – fejlesztette Shokuhieh városában. A céget tavaly decemberben szankcionálta az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és az Európai Unió.
A Mado MD-550 motor gyújtógyertya sapkáinak elhelyezkedése látható. A CAR kutatói megtalálták Mado jelzéseit a gyújtógyertya sapkáin.
A CAR kutatói Mado jelöléseit találták a drón motorjának gyújtógyertya sapkáin, valamint Mado által használt sorozatszámokat. A nyugati kormányok és az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint Mado döntő szerepet játszik Irán expanzív dróniparában. Ugyanezt a sorozatszámmintát vették észre az ENSZ-nyomozók is, akik Irán huthi szövetségesei által állítólag Jemenben végrehajtott dróntámadásokat vizsgálták, valamint a tavalyi rakétatámadásokat Abu-Dzabi, az Egyesült Arab Emirátusok egyike ellen.
Taimur Khan, a CAR Gulf elemzője a CNN-nek elmondta, hogy Irán UAV-rendszereit folyamatosan finomítják és modernizálják, és „egyre pontosabbnak bizonyultak a célzási és irányítási rendszereik, valamint a zavarás elleni képességeik tekintetében”.
A Mado hajtóművének kialakítása arról tanúskodik, hogy az irániak fejlesztései mintegy 20 éves múltra tekintenek vissza. Irán 2006-ban illegálisan megszerezte a német Limbach Flugmotoren cég drónmotorjait. Három évvel később egy Yousef Aboutalebi iráni mérnök bejelentette, hogy cége UAV-motort épített. Ebből a társaságból jött létre a Mado.
A CAR szerint a cég a jelek szerint megpróbálta eltitkolni a Shahedek építésében betöltött szerepét. A nyomozók megállapították, hogy az Ukrajnában talált drón-alkatrészek eredeti sorozatszámait törölték, látszólag azért, hogy álcázzák eredetüket. Ezek a módosítások megakadályozták, hogy a nyomozók azonosítsák azokat a felvásárlási hálózatokat, amelyek elősegítik a kulcsfontosságú alkatrészek nemzetközi szállítását Iránba. Az Irán által beszerzett és másolt nyugati alkatrészek között vannak cseh gyártmányú rakétaalkatrészek is. Egy 2020-as ENSZ-szakértői jelentés szerint az iráni Quds-1 rakéták hajtóműve, amelyet előző évben szaúdi olajfinomítók elleni támadásokban használtak, Csehországban készült a PBS Velká Bíteš által gyártott TJ-100 sugárhajtómű engedély nélküli másolata volt.
A cég azt mondta, hogy soha nem szállítottak motort Iránnak vagy Jemennek, de Irán szakértővé vált az érzékeny technológiák ellenőrzésének kijátszásában, akár fedőcégek segítségével is. Az ENSZ vizsgálói felgöngyölítették, hogy a cseh gyártó által 2010-ben egy hongkongi cégnek exportált alkatrészek 2019-ben iráni rakétákba kerültek. Taimur Khan, a CAR munkatársa szerint Irán nyugati alkatrészeket és technológiákat szerzett be UAV-programjához, kihasználva az ellátási lánc átláthatóságának hiányát.
A dróneladások elmélyítették Irán kapcsolatait Oroszországgal, amelyek már korábban is erősödtek, mert a két ország egyre inkább kiszorult a nemzetközi kereskedelemből és a pénzügyi rendszerből. „Az Oroszországgal fenntartott kapcsolatainkat stratégiainak tekintjük, és sok tekintetben együtt dolgozunk, különösen a gazdasági kapcsolatok terén” – mondta Ehsan Khandouzi pénzügyminiszter a Financial Timesnak a múlt hónapban.
A Shahed-136 drónokból több százat adtak el Oroszországnak a bevételt valószínűleg az iparág további fejlesztésébe fektetik majd be. Fennáll annak a lehetősége is, hogy Oroszország az Iránnal folytatott együttműködését kihasználja saját katonai drón képességeinek fejlesztése érdekében. De amíg ez meg nem történik, az orosz hadsereg valószínűleg továbbra is buzgón vásárolja marad a drónokat Iránból.
