Szél-szél-szél. Minden valamirevaló DRH futam velejárója. Az idény megnyitóján ennyit el is vártunk az időjárástól. Egy kora tavaszi, csendes, napsütéses péntek kicsit szürreálissá tette volna az egész eseményt. Olyanná, hogy még két nappal később sem hisszük el, ez velünk esett meg. Szerencsére erről szó nincs, sőt, a kora reggeli órákban még az eső is bejelentkezett, így tudtuk, hogy nem lehet baj.
A szezon első versenyén szinte mindenki ott volt, aki számít a hazai drónversenyzésben, még a Felnor is, aki idő közben a visszavonulásnak azt a furcsa módját választotta, hogy visszavonulástól függetlenül is részt vesz a versenyeken, és ha az eredménye úgy hozza, akkor akár a világbajnokságra is hajlandó elmenni. Hiába, visszavonulni is tudni kell.
Persze a senioron kívül azért vannak esélyesek szép számmal, illetve a sógoroktól is érkeztek versenyzők, köztük olyanok is, akik pontosan tudják, hogy a stickeket hogyan kell úgy mozgatni, hogy az ember azt gondolja, a nyugati szomszédaink vért reggeliztek, vagy a reggelit azzal öblítették le, jóféle osztrák sör helyett.
Mivel a Facebook oldalunkon kifejezetten megkértük a versenyzőket, hogy amennyire lehetséges, legyenek pontosak, mert e neves napra a DigiSport is kilátogat, nem nagyon voltak késők, aki mégis, az meg rajta kívül álló okok miatt.
Ennek köszönhetően a versenyzők a szigorú gépátvételt követően, időben elkezdhették a gyakorlást egy olyan pályán, amellyel kapcsolatban meggyőződésem, hogy Okti valami tuti kis tudatmódosító szer hatása alatt tervezte, de sajnos részleteket nem árult el. (Van olyan elmélet, amely szerint Okti egy 5×5 mm-es, 1-es vastagságú karbondarabot oldott fel a nyelve alá helyezve egy éjszakára, viszont bizonyítékot erre sem találtunk.)
Szóval a pálya nagyon rendben volt, dinamikusan repülhető, de tarkítva némi technikás részekkel annak érdekében, hogy az akkuk ne változzanak lufikká, meg persze azért, hogy az ész nélküli fullgáz helyett a versenyzők valódi tudása is megmérethető legyen.
A gyakorlófutamok időeredményei nem hoztak nagy meglepetést, ami az összetett 3 köröket illeti, az élen az a Rontó Roland végzett, aki úgy tűnik, hamarosan megtanulja uralni is az erőt, azaz képes lesz csak 90 százalékos gázt adni. Nem sokkal mögötte az ifjú és nagyon tehetséges Babics Oszkár, harmadikként pedig az osztrák ManDi névre hallgató pilóta került, akiről igazából még most sem tudjuk pontosan, hogyan ejti a nevét, megkérdezni meg elfelejtettük. Ha a pontokat nézzük, akkor az első Pethő Gábor, a második, a legfiatalabb versenyző, Kristofóri Levente, a harmadik pedig Felcsúti Norbert lett, aki egy egészen fiatal senior. A legjobb köröket most hagyjuk, egy kör, nem kör.
A gyakorlásba ékelődött ebéd után kicsivel, az utolsó gyakorlókörök végeztével, úgy 14 óra magasságában elkezdődött a verseny, ami már majdnem vérre ment, de szerencsére nem volt dolga az eseményre Kristóf által készenlétbe helyezett orvosi csapatnak.
A tréfát félretéve, egy veszettül izgalmas versenynek lehettünk szemtanúi, ahol a pilóták a hideget lazán arcul köpték, és fricskát nyomtak a szél orrára.
A KTS race timer szépen tette a dolgát, hibátlanul mérte az időt és szolgáltatta a live streamet, amelyet gyakran egyesületünk elnöke, Bársony Péter kommentált kitartóan, dacára a körülötte pezsgő embertömegnek.
Bár az osztrák versenyzőknek sikerült nagyon jó köridőket menni, sőt, a legjobb 3 kör versenyében is az egyikük győzedelmeskedett, a végeredmény tekintetében valóban számító pontversenyben megvédtük a haza becsületét, így március 15-én.
A verseny végeztével a dobogóra Felcsúti Norbert, Rontó Roland, és Babics Oszkár álhatott fel, de végül, mivel Roland nem tudta DVR felvétellel igazolni a rerunt eredményező videójel-problémáját, a live streamen meg nem látszott ilyesmi, így önként lemondott második helyéről, tehát az első futam hivatalos végeredménye:
- Felcsúti Norbert
- Babics Oszkár
- Kristofóri Levente
Aki kíváncsi a teljes névsorra, időeredményekre a gyakrlásról és a versenyről, az látogasson el a racetimer.hu oldalra.
Kovács István – DRH official