fbpx
Drónok kora

Tagságból közösség: interjú a DOE leköszönő elnökével

A Drónpilóták Országos Egyesületének (DOE) Facebook oldalán megjelent közlemény alapján teljes tisztújítás várható az Egyesületnél. Pál Károlyt, a DOE elnökét kérdeztük az ide vezető útról és az Egyesület jövőjéről.

Pál Károly

GO2FLY: Kezdjük egy kicsit távolabbról! Mesélnél egy kicsit magadról és a drónokkal való kapcsolatodról?

Pál Károly: Lassan 15 éve foglalkozom a távirányítású járművek valamilyen változatával. Azon szerencsések közé tartozom, akik hivatásból repülnek “drónokkal”. Az igazi nagy változás az életemben két évvel ezelőtt kezdődött. Azóta repülök külföldön, jellemzően tengeren. Ez egy speciális területe az UAS felhasználásnak. Ebben az évben pedig elkezdtük a robot tengeralattjárók két alap kategóriájának felhasználási lehetőségeit felderíteni.

G2F: Mit kell tudni a DOE-ről? Mikor és milyen célból alakult, és hogy változott az idők során az egyesület? Megközelítőleg hány fős tagságotok van, és az kikből tevődik össze?

PK: Az Egyesület 2013-ban alakult. Az alapítók mind nagyszerű szakemberek, nagyon elkötelezettek és jövőbelátóak. Sajnos már nem sokan maradtak az Egyesületben. Persze a DOE is változott azóta. Ahogy közeledtünk a mosthoz, rendre újabb kihívásokat kapott a szervezet. Az egyre nagyobb taglétszám, ami mára ezer fő fölött van, hatalmas adminisztrációs terhet is eredményezett. A tagság mostanra tényleg képviseli a teljes társadalmat. Fiataltól az idősebb korosztályig, profitól a “hobbistáig”, mindenki jelen van. Sok az átfedés a többi szakágból, mint például a racer pilóták vagy a modellezők. Az elmúlt két évben sok energiát fektettem abba, hogy ezeket az átfedéseket támogassam és megfelelően ápoljam. Ennek az eredményeképpen jött létre a DRH (Magyar Drón és Multirotoros Egyeseület) és az MNME (Magyar Nemzeti Mentődrónpilóták Egyesülete) közötti nem csak diplomáciai, hanem igazán funkcionális kapcsolat.

G2F: Mióta vagy te a DOE elnöke? Anno gondoltad, hogy egy ennyire nehéz szerepet vállalsz el?

PK: Két éve választottak meg. Tuzson Gergellyel, az elődömmel sokat beszélgettem, mielőtt jelentkeztem elnöknek. Nem voltak kétségeim, hogy nagy feladat, de akkoriban még csak ígéret volt a szabályozás. Elsősorban tehát a mindennapi feladatok ellátásába kellett beletanulnom. Ebben hatalmas segítségemre volt Rudics Attila, az Egyesület titkára, valamint az ellenőrző bizottság vezetője, Seszták Sándor “Seszi”, aki egyfajta opponensként rengeteget segített nekem. Ezekért ezúton is köszönetet mondok Nekik.

blank

G2F: Ez alatt a két év alatt milyen eredményeket sikerült elérned az Egyesülettel?

PK: Elsőként racionalizáltuk a kiadásokat és újraépítettük a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesület körül. Persze nem volt nehéz dolgunk, hiszen egy profi elnökségtől vettük át a vezetést. Mikor sikerült ezeken a kezdeti feladatokon túllendülni, az igények felmérését követően kialakítottuk a jogsegély programot és elindítottunk egy iskolai road show programot. Itt kezdtük el a technológia népszerűsítését és a társadalmi kapcsolatok kiszélesítését. Aztán kezdődött a pandémia…

Igyekeztünk a drónosok aktuális problémáira reagálni, lehetőleg azonnal és relevánsan. Fontosnak tartottam és tartom most is, hogy ne legyen az Egyesületnek politikai szerepe. Egy szigorúan szakmai alapokon működő és kommunikáló arculat megvalósítására törekedtem.

Mostanra az Egyesület felkészülten várja az új szabályozás kihívásait és a tagság átvezetését ebbe az új jogi környezetbe. Régi partnerünk a Groupama Biztosító, velük készültünk fel a jövő évi biztosításra is. Már csak a részletszabályokat várjuk, hogy tudjuk indítani a terméket.

G2F: És akkor jöjjön a neheze: mi vezetett a lemondáshoz?

PK: Szeretném leszögezni, hogy ez nem érzelmi, de legfőképpen nem politikai döntés volt. Az ok elsősorban stratégiai. Az Egyesület mindig is a jogszerű repülés mellett kardoskodott. A négy nagy szervezet beadványa után, melyet az ITM-hez juttattunk el, nem hiszem, hogy bölcs dolog ugyanazzal az arccal, vezetővel folytatni, amikor jövőre újra, ugyanígy el kell mondani az érveinket, ki kell állnunk magunkért.

A DOE számára ez az időszak és az új szabályozás vízválasztó volt. Bár nem tartom személyes kudarcnak az Lt. (a légiközlekedésről szóló törvény – a szerk.) módosítását, hiszen nem is kaptunk megkeresést egyeztetésre az utóbbi két évben, mégis egyfajta vesztségnek gondolom a történetnek ezt az alakulását. Ilyenkor vezetőként le kell vonnom a konzekvenciákat, és úgy tűnik, talán át kell szervezni a vezetési struktúrát. A hangsúly ezen van. Többen bíráltak az elhagyom a süllyedő hajót hasonlattal. A hajó nem csak, hogy nem süllyed, hanem stabilabban úszik, mint eddig bármikor. Csak annak kormányától lép el az elnökség egy lépéssel.

A következő közgyűlésre egyébiránt bizonyos módosítási javaslatokkal is éltem az alapszabályt illetően, ami szintén azt mutatja, hogy nem kívánok kivonulni az Egyesület életéből. Egyrészt azt javasoltam, hogy a mindenkori leköszönő elnökség egy tagjának a következő elnökség által felállított ellenőrző bizottságban pozíciót kelljen vállalni, mely nem választható, hanem kötelező tisztség. Ettől eltérni csak az új elnökség és EB egyhangú szavazásával lehetne. Ez a pont hivatott meggátolni azt, hogy egy leköszönő elnökség a következő elnökséget magára hagyja, és ezzel ellehetetlenítse, valamint érdeksérelmet okozzon a tagságnak. Ennek a pontnak az elfogadása esetén önként jelentkezem a tisztségre.

A másik javaslatom, hogy a leköszönő elnökségnek konzultációs lehetőséget kelljen biztosítani a tisztségviselő jelölteknek a választásig heti két órában, illetve a leköszönő elnök az újonnan megválasztott elnökjel konzultáljon az első egy évben heti két órában. Ezen lehetőségről csak a beiktatott elnök mondhatna le írásban. Ezzel is az a cél, hogy még erősebbé és hatékonyabbá lehessen tenni az Egyesületet. Elnöknek lenni egy cím, de az Egyesület nem én mint Elnök vagyok, hanem a tagság. Ezt fontos mindig észben tartani.

blank

G2F: Álláspontod szerint mik a legfontosabb problémák a decemberben elfogadott törvénnyel?

PK: Ez egy nagyon nehéz kérdés, hiszen a részletszabályok még nem jelentek meg. Őszintén remélem azért, hogy itt még lesznek finomítások. Alapvetően hibás koncepciónak tartom a modellezők pilóta nélküli légijárművek közé sorolását. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmondjam, a modellező közösség egy csoportja aláírásokat gyűjt ennek a problémának a megváltoztatására. Ez a közösség egyébként pont nem igazán lelkesedik a drónos közösségért, de ha legalább nekik sikerülne kijutniuk ebből a jogi csapdából, úgy érezném, már elértünk valamit.

Alapvetően a legnagyobb probléma, hogy a dróntechnológia szabályozása, mint maga a technológia is, nagyon új. Nincsenek kialakult workflow-k, standard policy-k, csak egymástól elszigetelve. Keveredik az írott és íratlan szabályok sokasága a felhasználásban, legyen az ipari vagy hobbi. Ennek a gondolatnak a mentén úgy vélem, hogy egy rapid fejlődésben lévő technológiát nem feltétlenül szerencsés azonnal leszabályozni a végletekig, hanem, lépést tartva a fejlődésével, folyamatában kellene kialakítani a szabályokat, ezzel garantálva az életszerű jogi környezetet. A módosítás sajnos több kérdést vet fel, mint amennyi eddig volt. Remélem azért hamar reagál a jogalkotás, ha kiderül, hogy nem minden egyértelmű vagy kivitelezhető.

G2F: Mi várható most az Egyesületnél, mi lesz a jövő?

PK: Sajnos nem látok a jövőbe, azt viszont tudom vagy tudni vélem, mi a jövőnk alfa pontja. Az Lt. módosítás előtt volt az Egyesület, aminek volt egy tagsága. Amikor megjelent a módosítás, a tagságból KÖZÖSSÉG lett. Egy igazi, összetartó, fegyelmezett és kreatív közösség. Ezzel a közösséggel megyünk együtt a jövőbe. Nincs tehát ok aggodalomra! Nem lesz könnyű dolgunk, de minket nem eszmék, hanem a repülés szeretete tart össze. Ezért vagyunk közösség és büszke vagyok rá, hogy tagja lehetek.

G2F: Kicsit elvonatkoztatva a jelenleg fennálló helyzettől; hogyan képzeled el a drónozást 5-10-15 év múlva?

PK: A következő évek óriási változásokat fognak hozni. Több színtéren is új jelenségek fognak feltűnni. Ha csak azt vesszük alapul, hogy azokban az országokban, ahol van már szabályozás, milyen változások realizálódtak, meg fognak jelenni olyan új szakmák, mint művelet manager, távpilóta, spotter, szerelő technikus és egy sor az iparágra épülő támogató pozíció. Úgy gondolom, a “drónozás” mai értelmében meg fog szűnni. Fel fogja váltani az élet minden területén felbukkanó UAS műveletek sora. Nyilvánvalóan az EU-ban egységes forgalom management irányába fog elmozdulni a fejlődés, és erre vonatkozóan már vannak is különböző fejlesztések. A költséghatékonyság optimalizálásával nemzetközi repülések is ki fognak alakulni az arra alkalmas UA eszközök felhasználásával.

A mobiltelefonok megjelenésénél senki sem merte megjósolni a mai technológiai szintet. Minél több területen jelenik meg a dróntechnológia, annál több új ötlet, innováció jelenik meg. Szerintem határ a csillagos ég, és ebben az esetben nem biztos, hogy ez csak egy szófordulat.

Rovat támogatója: MyDroneSchool

Szólj hozzá