1956-ban épült meg a világ első ipari mennyiségű áramot előállító atomerőműve az Anglia partvidékén fekvő, 1754 fős lélekszámmal bíró Seascale-től mindössze 3,7 kilométernyire. A Sellafield névre hallgató létesítmény négy blokkja ma már csekélynek tekinthető 240 MW összkapacitással bírt, ám ez akkor még jelentősnek számított, hiszen a két évvel korábban létrehozott szovjet onyiszki atomerőmű kapacitása csupán 5MW volt.
Az Ír-tenger partján fekvő Sellafieldben nem a lakosság számára állítottak elő áramot, hanem a hadsereg számára termeltek plutóniumot. Az atomhulladékra azonban nem készültek fel, így hat évtized nukleáris hulladéka négy silóban kapott helyet, olyan medencékben, melyekből a talajba szivárog az anyag. A korrózió miatt ráadásul robbanásveszélyes gázképződés zajlik, az erőmű pedig olyan súlyos állapotban van, hogy le kell szerelni, ezt azonban – biztonsági okokból – leghamarabb 2037-ben lehet megtenni.
A multifunkcionális atomlétesítményben száznál is több nukleáris baleset történt, először 1957-ben (mely az egész világon elsőnek számít), amikor az 1-es erőmben kigyulladt a túlmelegedett grafit, a robbanást azonban sikerült megakadályozni.
Most Lidar érzékelőkkel felszerelt drón fogja feltérképezni a nukleáris telephely eddig nem látott területeit is. A Cleator Moor-i székhelyű csapat a svájci gyártmányú Flyability Elios 3-at repülteti majd. 
Ezt a drónt a legújabb Lidar technológiával szerelik fel, amely 3D-s vizualizációt hoz létre, teljes helyzetfelismerést biztosítva a pilótának a drón repülése közben.
Az így készülő 3D-s térképek hozzájárulnak majd a tervezési munkákhoz és az atomaerőmű leszereléshez. A kvadrokopter veszélyes környezetben, például aktív cellákban is használható, így szükségtelenné válik az emberek bevonása ezekre a területekre. Sam Jay, az UAV mérnöke és a Sellafield Engineering Center of Excellence vezető pilótája a következőket mondta: „Képes leszünk olyan területeket bejárni, ahol emberek még nem jártak.”
Peter King, műszaki szakértő elmondta: „Az általunk használt technológia lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük a hozzáférhetetlen területek leszerelési követelményeit.
A drón speciális hőkamerákkal teljes sötétségben, a betoncellák belsejében is tud repülni a kezelőtől akár 500 méteres távolságban is.
A technológiát az Egyesült Államokban már sikerrel alkalmazták, de most először az Egyesült Királyság nukleáris telephelyén is kipróbálásra kerül.
