Ez alkalommal Pataky Péterrel beszélgettünk, aki egy különösen érdekes területen drónozik: autóversenyeket, tereprallykat fotóz. Szakmájában profi, hiszen majd’ két évtizede foglalkozik fotózással. Megosztotta velünk azt is, miben különbözik a földi és a légi fényképezés, mit csinál másként az aszfaltos és a terep versenyek során, és mik bizonyultak a leghasznosabb kiegészítőnek.
GO2FLY: Mióta reptetsz drónokat és miért kezdted el?
Pataky Péter: 2018 novemberében vettem a drónomat. Nagyon régóta, idén már 18 éve foglalkozom autóversenyek fotózásával és ki szerettem volna probálni egy más fajta perspektívát.
Mindíg nagyon tetszettek azok az anyagok, amiket a drónos kollégák csináltak a versenyeken, és gondoltam, milyen jól nézne ki ez fotón is. Sokat beszélgettünk, és számomra kiderült, hogy teljesen más látásmódja van egy operatőrnek és egy fotósnak. Amit én lefényképeznék, abban Ők úgy nem látnak fantáziát, de mikor már elkészült a kép, tetszett Nekik is.
G2F: Hobbinak vagy munkaként indult a drónozás?
PP: Munka, mivel az autóversenyeken szeretném elsősorban használni ezt a fajta fotózást. De mellette hobbi is, mert rengeteg olyan épület, táj, tó van (és még sorolhatnám), amit ha drónnal fotózol, akkor gyönyörű tud lenni.
G2F: Egyedül, társakkal vagy tanfolyamon sajátítottad el a drónreptetés, légi fényképészet fortélyait?
PP: Először az autósportból ismert drónos operatőr kollégával repültem, Ő magyarázott el sok mindent. Állítgattuk a drónt, mi és hogy esik kézre majd nekem. Ezek után egyedül nagyon sok gyakorlással tartok ott, ahol most. Az első tereprally versenyemen, még tavaly év végén, már bevetettem a drónt és kinéztem, mit hogy szeretnék, hogy szeretném a képet megkomponálni, hol legyen majd az auto. Persze egy kép se sikerült, vagy fél auto volt benne, vagy annyi se. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem úgy megy, mint a DSLR gépnél, hogy lenyomom a gombot és azonnal kész a kép. Itt van késés a gomb lenyomása után. Lehet, hogy csak 0.5mp, de mozgó autóknál az már sok. Ezek után át kellett állítani a gondolkodásmódomat arra, hogy ha ott szeretném az autót a képen, akkor sokkal elöbb le kell nyomnom a gombot, mint ahogy én azt gondoltam. 5 képkockás sorozatra szoktam állítani, így tudok válogatni is az elkészült képekből.
G2F: Milyen drónt és kiegészítőket használsz, mik a fejlesztési terveid?
PP: Mavic2Pro drónt használok, nagyon sokat olvastam tavaly a megjelenésről, a tesztekről és a Hasselblad kameráról, és mivel nekem fotózásra kell, így e mellett döntöttem. Akkumulátorokat vettem pluszba hozzá, mert egy-egy versenynapra kell kb. 4-5 akksi is. PolarPro Cinema Vivid ND/PL szűrőszettet vettem még hozzá, de ezt elsősorban a tájképfotózáshoz. A PGYtech leszálló talp a tereprally versenyek fotózásakor jön jól.
G2F: Miről és hogyan készült a kedvenc drónfelvételed?
PP: Huh, ez elég nehéz kérdés, mivel még nem régóta drónozok és elsősorban az autósportban szeretnék kiemelkedőt és más nézőpontból készült fotókat készíteni, ezért onnan is lehetne kedvenc képem. De egy jól kitalált és lefotózott tájkép is tud kedvenc lenni. Például télen készült a lakóhelyemen egy gömbpanoráma kép, ami nagyon nagy kedvenc lett az oldalamon. Viszont még csak most kezdődik a drón szezon, nyáron sokkal több szépséget lehet majd fotózni, az biztos.
G2F: Mi inspirál, milyen tényezőket veszel számba egy-egy helyszín kiválasztásánál?
PP: Autóverseny fotózásnál a helyszínek valamennyire adottak, ott tudni lehet, hogy hol fog menni az autó. Abból az adott környezetből, tájból kell kihozni a letöbbet, amit lehet. Az ilyen helyszíneken, ha lehet, szinte minden autóról probálok más-más képet készíteni. Tereprallyn és murvás rally versenyeken nagyon sokat dob a képeken a homok, amit az autók felcsapnak, azok nagyon szépek tudnak lenni. Én nem is szeretek nagyon magasról fotózni, mert akkor már nagyon kicsik lesznek az autók, és az már inkább tájképnek minősülne. Ami persze nem baj, de van, ami jobban mutat egészen közelről. Az aszfaltos rally versenyeken kell úgy kitalálni a helyszínt, hogy ott maga a környezet, a táj adjon hozzá valami pluszt a képhez, mert ha csak lefotózom simán, akkor egy auto lesz az úton és kész.
G2F: Kerültél-e már szembe akadályozó tényezőkkel a magyarországi vagy külföldi drónozás során?
PP: Külfüldön a Muraui sípálya tetején drónoztam, egy nagyon szép napsütéses napot fogtunk ki, akkor felvittem magammal és készítettem pár képet. Semmi gond nem volt, félrevonultam a hegy tetején, ami 2120 méteren volt, onnan reültem fel még 200 métet.
Itthon már más a helyzet, mindenhova probálok engedélyt intézni, most volt egy eset, hogy az eseti légtérengedélyen felül plusz dokumentumokat kellett volna beszereznem. Ennek utána is jártam, meg is csinálták volna nekem 28.000 Ft-ért. Így az adott helyre az engedély már 31.000 Ft lett volna. Most még nem tudom sajnos, mi lesz így ezzel a projektel.
G2F: Milyen drónos munka / felvétel elkészítése szerepel a bakancslistádon?
PP: Nyáron a horvát tengerhez megyünk majd nyaralni, ott szeretnék tengerpartos, sziklás képeket készíteni. A naplementés vagy napfelkeltés képeket még kihívásnak tartom, mert amit már DSLR gépnél tudok lent a földön, az ott fent a levegőben nem mindíg úgy van, ahogy én azt elképzelem. Autóversenyzés terén is van most egy projekt folyamatban, ami remélem össze is jön, de ezt még nem szeretném elkiabálni.
G2F: Jársz-e drónos közösségbe, ismersz-e ilyen társaságokat?
PP: Nem, még nem voltam, de drón versenyzős társaságban van barátom, és operatőröket is ismerek, akik használják a drónt munkájuk során.
G2F: Hogyan képzeled el a drónozást 10-15 év múlva?
PP: Nem túl jól sajnos, ahogy itthon terjed a drónozás és ilyen nehézkes a reptetés, így szinte mindenki gerilla modon repül. Nagyon sok hobbista repked a levegőben, mert jó játéknak gondolja, viszont ha egy drón leesik, abból nagyon nagy baj lehet. Az ilyen pár 10.000 Ft-os drónokkal okozott balesetek mikor bekövetkeznek majd, akkor jön az, hogy “a drón” az ilyen, meg olyan veszélyes. Amíg nem tudsz légtérengedélyt igényelni mondjuk egyik napról a másikra, addig esélytelen lesz, hogy tudják, ki, mikor, hol repül és miért. Szerintem 10-15 év múlva már csomagokat fognak szállítani velük és nagyon sok jó dologra lehet majd használni a drónokat, ha jó kezekbe kerül.
Én hobbistaként repkedek lassan 3 éve drónnal,de nem találom játéknak.Ezért sem volt talán még balesetem egyik gépemmel sem mert nem játéknak tekintem.Viszont sajnos az ilyen fent említett vélemények miatt van megnehezítve a dolgunk nekünk dronosoknak akik komolyan is gondolják amit csinálnak.