Újabb interjúalanyunk Leyer Péter, a “Peter Leyer Aerial Photography” fb-oldal elindítója. Több eddigi beszélgetőtársunkkal ellentétben ő leginkább külföldön repül, nagy utazó lévén pedig különösen a távoli tájakat, hegyeket és tengerpartokat szereti. Ha elolvassátok a vele készült interjúnkat, megtudhatjátok azt is, hogy a madarak “felségterületén” miért is érdemes vigyázni, és kellő lélekjelenléttel felvértezni magunkat a drónozás során!
GO2FLY: Mióta reptetsz drónokat és miért kezdted el?
Leyer Péter: Már ’15-ben elkezdtem szemezni a drónokkal, de a 2016. év elején vásároltam első madaramat, egy DJI Phantom 3 Standard-et. Az egész tulajdonképpen az utazási szenvedélyemből indult, amit csak megspékelt a kütyümániám. Most már lassan 10 éve járom/járjuk a világot feleségemmel, és már kezdetektől fogva – persze nagyon amatőr szinten – videózgattam az utazás élményeit. Eleinte a kis kézikamerákat cserélgettem, fejlesztettem, majd jött az első mérföldkő, az első Goprom 2013-ban, egy Hero 3 Silver, aminek köszönhetően egy új, vízalatti perspektíva nyílt meg előttem. Na, itt indult el a lavina… Innentől kezdve rendszeresen kerestem fejlődési, fejlesztési lehetőségeket, YouTube-on néztem mások, ismert youtuber-ek utazós videóit. Aztán egyre több videóban feltűntek a drónok, ami ismét egy új látószöget hozott magával. Nos, innen már nem volt visszaút számomra, beszippantott a légifotózás, videózás világa.
G2F: Hobbinak vagy munkaként indult a drónozás?
LP: Abszolút hobbiként indult ez az egész szenvedély, de természetesen szeretnék továbblépni. 3 hónapja el is indítottam saját FB oldalamat, a Peter Leyer Aerial Photography-t amelyen kizárólag légi fotók és videók láthatók a világ minden tájáról.
G2F: Egyedül, társakkal vagy tanfolyamon sajátítottad el a drónreptetés, légi fényképészet fortélyait?
LP: Ahogy szerintem a legtöbben, én is önképzéssel, YouTube videók, különböző magyar- és külföldi Facebook csoportok, fórumok segítségével kezdtem el fejleszteni magam. Valamint van 1-2 drónos, tapasztaltabb barát, akikkel szoktunk eszmét cserélni. Sajnos korábban más lehetőség nem is nagyon volt, nem igazán voltak tanfolyamok, vagy egyéb képzési lehetőségek.
G2F: Milyen drónt és kiegészítőket használsz, mik a fejlesztési terveid?
LP: Jelenleg egy DJI Mavic 2 Pro FMC-t használok, illetve hozzá szűrőszettet. Azt gondolom, hogy ez a csomag egyelőre kielégíti igényeimet. Bár, nem mondom, szemezek a Smart Controller-rel. Ezzel azt gondolom, hogy kihúzom a DJI Mavic 3 Pro-ig.
G2F: Miről és hogyan készült a kedvenc drónfelvételed?
LP: Nagyon nehéz kiemelni egy kedvencet, mivel mindig az utolsó, az aktuális a favorit, hiszen az a legfrissebb élmény. Ha mindenképpen választanom kéne, akkor kettőt tudnék kiemelni. Az egyik idén készült az elképesztően gyönyörű és természetközeli Costa Ricán, a másik tavaly a paradicsomi Fülöp-szigeteken. Costa Ricán tizenhat napot töltöttünk, és bejártuk az ország legszebb régióit, a Csendes-óceántól az esőerdőkön át egészen a Karib-tengerig. A Fülöp-szigeteken két fő kiinduló pontunk volt, Boracay és Palawan, ahonnan különböző sziget-túrák alkalmával több apró pici szigetet is megörökítettem.
G2F: Mi inspirál, milyen tényezőket veszel számba egy-egy helyszín kiválasztásánál?
LP: Én főleg tájakat szeretek fotózni. Imádom a természetet, a vizeket, a gyönyörű partokat, és a hegyeket. Magyarországon viszonylag keveset repkedek, de akkor próbálok olyan helyet, olyan témát találni, ami még nem elcsépelt, nincs „szétfotózva”.
G2F: Kerültél-e már szembe akadályozó tényezőkkel a magyarországi vagy külföldi drónozás során?
LP: Mivel itthon viszonylag keveset repülök, így sok esély nincs rá, hogy ennek a – szinte abszurd – magyarországi szabályzásnak az áldozata legyek. Külföldön pedig a legtöbb országban az alapszabályok betartása mellett engedélyezett a drón használat. Így, néhány „no fly zone” területen és a madarakon kívül, szerencsére egyéb akadályozó tényezővel nem találkoztam. Utóbbiakkal viszont azért „meg szokott gyűlni a bajom”, hiszen érthető módon védik légterüket. Tavaly például Fülöp-szigeteken, mikor egy katamaránról szálltam fel, és 600m-rel eltávolodva repkedtem egy lagúna bejáratánál, amikor egy sas kezdte kóstolgatni a madaramat. Gyorsan el is indultam visszafele, sikerült is lerázni őt, majd jött a következő sas, akinek szintén behatoltam a területére. Ez az utóbbi hamarabb feladta! Sikeresen túléltük mindannyian…
LP: Rengeteg hely van a listámon, de talán Izland, a Feröer-szigetek, Francia Polinézia és Hawaii, ami leginkább vonz.
G2F: Jársz-e drónos közösségbe, ismersz-e ilyen társaságokat?
LP: Drónos közösségbe – idő hiányában – egyelőre csak online „jártam”, de úgy tűnik, hogy végre személyesen is sikerül eljutnom a július 20-án megrendezendő „Drone Picnic”-re.
G2F: Hogyan képzeled el a drónozást 10-15 év múlva?
LP: Ahogy a tendencia mutatja, robbanásszerűen elkezdtek szaporodni a drónosok, ami megállíthatatlannak látszik. Kimondhatjuk, hogy divat lett. Ennek pedig velejárója, hogy egyre több (lesz) a felelőtlen madártulaj, ami pedig további szabályozásokat hoz magával. Még több „no fly zone”-nal. Innováció oldaláról pedig elképzelni sem tudom, hogy mit hoz a jövő, de kíváncsian várom.
