Interjú-sorozatunk keretében ezúttal Gruber Márk Istvánnal beszélgettünk többek között az ihletet adó Star Wars univerzumról, drónos eszközökről, kreativitásról és filmforgatásról.
GO2FLY: Mióta reptetsz drónokat és miért kezdted el?
Gruber Márk István: A repülés iránti vágy valamikor 6-7 éves koromban kezdődött a régi siófoki Fofo Videotékában, ekkor történt ugyanis az első nagy találkozásom Luke Skywalkerrel, Han Soloval és a Star Wars univerzummal. Részben az is szerepet játszott, hogy édesapám kiskoromban sokat vitt magával repülni egy Góbé R-26 típusú kétüléses, kétkormányos, fémépítésű kiképző vitorlázó repülőgéppel. 9 éves korom körül kezdtem el saját repülő és űrhajó maketteket építeni. Miután kinőttem a játékfigurák világából (biztos, hogy kinőttem?) a filmezés és fotózás felé vettem az irányt. Egyetem után sokáig nem foglalkoztam se a videózással, se a fotózással komolyabban.
GMI: Az áttörést 2017 nyara hozta meg, amikor is az új munkahelyemen megismerkedtem egy székely sráccal, akivel azóta is nagyon jó barátságot ápolok. Hamar kiderült, hogy ő is valami pluszra, valamire kreatívra vágyik. Innen indult, hogy nekünk fotózással és videózással kéne foglalkoznunk. Szerettünk volna valami új dolgot belecsempészni az anyagainkba és végül így született meg az ötlet, hogy egy új perspektívát emeljünk be a felvételinkbe. 2018 áprilisában, vagyis pont egy éve vettem meg a drónomat, aminek köszönhetően egy teljesen új világ tárult a szemem elé.
G2F: Hobbinak vagy munkaként indult a drónozás?
GMI: Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen ilyen szempontból a munkám a hobbim. Munkán kívül is sokat repkedek és próbálok mindig valami egyedi pillanatot megragadni. Ha lenne még 20 akkumulátorom, biztos, hogy egész nap csak repkednék, ez talán jól mutatja, hogy mennyire szeretek a „levegőben” lenni.
G2F: Egyedül, társakkal vagy tanfolyamon sajátítottad el a drónreptetés, légi fényképészet fortélyait?
GMI: Rögtön a gép megvétele után biztosítottam a gépet, beléptem a Drónpilóták Országos Egyesületébe (DOE) és megkötöttem a kötelező biztosításomat, hiszen ez a repülő szerkezet is járműnek minősül. A DOE akkori vezetőjétől és a csoport tagjaitól is sok segítséget kaptam. Amire nem találtam választ, azt próbáltam a különféle videó megosztókról lelesni. Jelenleg több csoportnak vagyok a tagja. Nagyon jó kis közösségünk van, sokat tanulunk egymástól.
G2F: Milyen drónt és kiegészítőket használsz, mik a fejlesztési terveid?
GMI: Jelenleg egy DJI Mavic Air-t használok. A Fly More verzió kiegészítőin túl leszállótalppal és ND filterekkel vagyok még felvértezve, illetve a táblagépemhez szereztem be még egy kontrollerbe építhető tartót.
Lassan kezdem kinőni a Mavic Airt, ezért fejlesztési tervem, hogy hamarosan szeretnék átváltani egy Hasselbad L1D-20c kamerával felszerelt DJI Mavic 2 PRO típusú drónra, illetve szeretném elvégezni az egyik filmes iskola drón operatőr tanfolyamát, hogy a későbbiekben akár tv-sorozatokhoz és filmekhez is készíthessek felvételeket (ez az egyik nagy álmom).
G2F: Miről és hogyan készült a kedvenc drónfelvételed?
GMI: Minden képet más miatt szeretek, de talán ami a szívemnek leginkább kedves, az a mohácsi busójáráson készült pillanatképem egy kis busúról, illetve a National Geographic által publikált képem, amin a téli Szántód és Tihany között járó komp látható (ezen kívül még több fotóm is a nap képe lett a NatGeo oldalán).
G2F: Mi inspirál, milyen tényezőket veszel számba egy-egy helyszín kiválasztásánál?
GMI: Lewis Carrol szavaival élve „a képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát”. Erre az idézetre felfűzve általában próbálom kerülni az agyonfotózott helyszíneket, persze, hogy ha úgy adódik én is meglövöm a kötelező „egy ilyennek is kell lenni” képemet. Inspirációt anyukám, a nővéreim, a családom, a barátaim és a többi drónos kolléga ad, ilyen például Kálló Péter, akinek munkái mindig megmutatják, hogy még bőven van hova fejlődnöm.
G2F: Kerültél-e már szembe akadályozó tényezőkkel a magyarországi vagy külföldi drónozás során?
GMI: Hála az Égnek a tevékenységemre a legtöbb esetben inkább rácsodálkoznak az emberek, de azért sokan féltik a privát életterüket – teljesen jogosan. Ilyen esetben egy alapvető felvilágosítással könnyen célt lehet érni. A jelenleg hatályos hazai szabályozás, mondjuk ki őszintén, a mostani formájában nem jó. Reméljük, hogy az új drónszabályozás már sokkal életszerűbb lesz.
Aki sokszor és sok helyen reptet, ott szerintem elkerülhetetlen a negatív élmény. Sajnos sok olyan drónos is van az országban (saját tapasztalt, nem akarok általánosítani), akik a legalapvetőbb szabályokat sem tartják be és ennek köszönhetően sok helyen igen negatív kép él az emberek fejében a drónos közösségről. Nekem is volt több olyan esetem, amikor odajöttek hozzám, hogy ez tilos, itt nem szabad, de általában miután elmagyarázza nekik az ember, hogy de szabad, mert van rá engedélyem, kötelező biztosításom, esetleg ő is megnézi az élőképet és elcsodálkozik a látványon, akkor utána azért megnyugszanak az emberek.
Külföldi drónozás során mindig tájékozódom az adott ország légtérhasználati szabályairól. A DOE ebben is sok segítséget nyújt. A megfelelő papírok kitöltése után nincs okunk az aggodalomra. A budapesti repülőtéren kell arra figyelni, hogy a gépre csak az akkumulátorokat lehet felvinni, a gépünket minden esetben a csomagtérbe kell elhelyezni.
G2F: Milyen drónos munka / felvétel elkészítése szerepel a bakancslistádon?
GMI: Jelenleg 3 nagyobb projektet készítek elő, amiben nővérem grafikai tudását is szeretném kamatoztatni. Sokat nem szeretnék róluk elárulni, mert minden ötlet ragadós. Annyit azért elmondhatok, hogy az egyik sorozatban több modell ismerősöm fog szerepelni, valamint reményeim szerint együtt dolgozhatok majd az egyik kedvenc koncertfotósommal, Hegyi Julival is. A nyáron pedig, hogy ha minden jól alakul, akkor megnyílik az első kiállításom Budapesten.
G2F: Jársz-e drónos közösségbe, ismersz-e ilyen társaságokat?
GMI: A DJIArs Budapest rendezvényire szoktam nagy ritkán ellátogatni, illetve, mint ahogy már fent is említettem, több drónos csoport és a DOE hivatalos tagja is vagyok. Szeretnék a jövőben olyan kiscsoportos túrákat szervezni, ahol egy adott témát többen fotóznánk, hiszen ahány ember, annyi látásmód. Úgy gondolom, hogy ezek jó alkalmak lennének a hazai drónközösség építésére.
G2F: Hogyan képzeled el a drónozást 10-15 év múlva?
GMI: Évről évre egyre több drón kerül forgalomba, ezért elsősorban egy jól működő és egységes szabályozásra kellene törekedni. Úgy gondolom, hogy nem csak a mezőgazdaságban és a hadászatban, hanem az életmentésben, a gyorssegélyek és gyógyszerek célba juttatásában, különféle áruk házhoz szállításában, sőt akár az utasszállításban is jelentős szerephez fognak jutni a drónok.
