Ács Péter, mai interjúalanyunk magáról küldött fotója a tavaszi piknikezés hangulatát hozza el az októberi, sötétebb napokra. Már ezért is nagy örömmel készítettük volna el a jelen írást, de az is egyértelműen meghozta a kedvünket, hogy Péter személyében egy igazán lelkes, a szakmája és hobbija iránt alázatos embert ismertünk meg, akinek a munkáiból, életszemléletéből harmónia, kiegyensúlyozottság és természet-szeretet árad. Ha tehát kíváncsiak vagytok egy drónfotósra, aki nem a pénzért csinálja, és még tanácsokat is szívesen ad kezdők számára, jó helyen jártok!
GO2FLY: Mióta reptetsz drónokat és miért kezdted el?
Ács Péter: Két éve vágtam bele a drónozásba. Akkortájt Amerikában dolgoztam, mint termékfotós, és a munkám mellett sok szabadidőm volt. Az azt megelőző években lenyűgöztek a légi felvételek, és azt vettem észre, hogy egyre jobban belemélyedtem a drónos fotózás világába.
19 éve fotózom, mint portré, esküvő és termékfotós, és elkezdett érdekelni a fentről való képalkotás: teljesen másként kell képeket komponálni, a random helyzetekhez alkalmazkodni. Egy nagy adag izgalom van, amikor az ember a levegőben dolgozik. Úgyhogy vásároltam egy használt DJI Spark Fly More Combo-t, amivel a mai napig dolgozom.
G2F: Hobbinak vagy munkaként indult a drónozás?
ÁP: Kizárólag hobbinak. Először csak a magam, majd később mások szórakoztatására. Sosem gondoltam arra, hogy ebből pénzt keressek, egyrészt telített a piac és nagyon sok jó drónos van, aki magasabb szinten űzi a szakmát (például: videóznak is, míg én csak álló képeket alkotok), másrészt munkaként űzve a mai hazai kidolgozatlan drónos szabályozás mellett inkább csak macera lenne az egész, mint öröm.
G2F: Egyedül, társakkal vagy tanfolyamon sajátítottad el a drónreptetés, légi fényképészet fortélyait?
ÁP: Teljesen egyedül. Először a drón kézikönyvét olvastam el, majd a YouTube-on tutorialokat néztem. Később, ha specifikus problémába ütköztem, akkor a magyar drónos közösség csoportjában beszéltük át a kérdést. Nagyon segítőkész, jó közösség a mienk. Ezeket a csoportokat bátran ajánlom bármelyik kezdő drónosnak.
G2F: Milyen drónt és kiegészítőket használsz, mik a fejlesztési terveid?
ÁP: Nagy varázslat nem lesz a válaszomban. Az eredeti FMC mellé vettem meg egy extra akkumulátort, OTG kábelt, a drónra egy napellenzőt, és egy távirányító kar védőt. Ennyi.
Az az igazság, hogy elégedett vagyok most a DJI Spark-kal. Ha vennék, akkor DJI Mavic Air 2 lenne a kiválasztott. De mivel általában fotókat készítek, az egyik érv a RAW formátum lenne, de a cikkben látható fotók mind JPG formátumban készültek, telefonon retusálva, és én így is elégedett vagyok a végeredménnyel. Egyelőre nem látom még értelmét a váltásnak.
G2F: Miről és hogyan készült a kedvenc drónfelvételed?
ÁP: Nehéz kérdés. Mindegyik fotómhoz kötődik egy emlék is, ezért nem egyszerű a választás. Talán az alábbi kép a legkedvesebb képem, mert 10 percre van tőlem és nagyon sokat járok ki ide.
G2F: Mi inspirál, milyen tényezőket veszel számba egy-egy helyszín kiválasztásánál?
ÁP: Itt kétféle helyzet jöhet szóba: az első az, hogy a fotózás háromnegyede teljesen spontán alakul. Világéletemben a legjobb és legszebb helyeket úgy fedeztem fel, ha letértem az útról és olyan helyekre tévedtem be, ami hívott magához. Nem tudtam, hogy mi fog várni az út végén: ilyen nálam a drónnal való felszállás is, vagy tetszik a komponált kép és exponálok, vagy hagyom a francba, mert nem tetszik a kép. A maradék egynegyedében, ha tudom, hogy egy ritka, specifikus helyszínre megyek, akkor egyszerűen a Google Maps térképen megnézem felülről a területet, és kinézek valamit, ami jó témának tűnik.
G2F: Kerültél-e már szembe akadályozó tényezőkkel a magyarországi vagy külföldi drónozás során?
ÁP: Csak technikai problémák adódtak, nem annyira a szervekkel való konfrontálódás. Pár példa: magas Kp-index, illetve a felszállás helyének a kőzet vastartalma, ami szintén mindkét esetben összezavarta a GPS-t a drónban, elég hamar le is szálltam. (Az egyiknél vért izzadtam, hogy egyben megússza-e.) Idővel ezeket is kitapasztalja az ember, és egyre rutinosabb lesz. Szerencsére a szervekkel sose volt gondom, óvatos vagyok, nagyon megválogatom a helyszínt és mérlegelem a körülményeket felszállás előtt.
G2F: Milyen drónos munka / felvétel elkészítése szerepel a bakancslistádon?
ÁP: Nincs kifejezetten bakancslistám. Imádok világot járni és felfedezni – ez az egyik legjobb dolog az életben. Ahogy már említettem, a spontán alkotás híve vagyok, így majdnem mindig a táskámban van a drónos felszerelésem, a helyzet hozza, hogy mikor veszem elő és alkotok valami mindenki számára kedveset, maradandót.
G2F: Jársz-e drónos közösségbe, ismersz-e ilyen társaságokat?
ÁP: Nem nagyon, inkább csak tőlem szoktak tanácsot kérni, ismerősök vagy ismeretlenek. Ilyen tekintetben magányos harcos vagyok. Sőt kifejezetten zavar, ha valaki beszél hozzám repülés közben, annyi mindenre kell figyelni és ugye az emberi felelősség is ott van a felszállás közben. Ismerek persze, DOE (köszönöm a munkátokat!), Facebookon a drónos csoportok (üdv, srácok!), amiknek csak virtuálisan vannak tagjaik.
G2F: Hogyan képzeled el a drónozást 10-15 év múlva?
ÁP: Implantátumokkal, kiber-dekkekkel, kábelekkel összekötve az agyunkkal, neutronokkal irányítjuk majd a drónokat. A viccet félretéve, olyan gyorsan fejlődik a technika, hogy csak találgatni tudok, hogy hol fogunk tartani 15 év múlva. Egy biztos, a drónozást is, mint mindent, nagyon be fogják szabályozni, ami valahol érthető, de aggasztó is, hogy a most meglévő szabadság eltűnik majd.
G2F: És egy extra kérdés: Mit javasolsz a kezdő drónosoknak?
ÁP: Lehet, izgatott vagy, hogy vettél egy új drónt, de mielőtt bárhol felszállnál vele, mindenképpen olvasd el a használati utasítást és nézd meg a típusodnak megfelelő YouTube tutorial videókat, hogy ne érjen valami kellemetlen, váratlan helyzet. Lépj be magyar drónos csoportokba és olvasd vissza a korábbi beszélgetéseket, sokat tanulhatsz belőle. Illetve még egy javaslat, keress rá YouTube-on ezekre: Drone fails, Drone crash, igen, ezek tanulságos videók, a mondás itt is érvényes: “okos ember más kárán tanul”!
