Égei-öbölben ma minden a török drónokról szól. Több mint húsz országba exportálják katonai drónjaikat, folyamatosak a fejlesztések, drón hordozó anyahajót adnak át…. Pedig egykoron a Görög Légierő úttörő szerepet tölt be a drónok globális fejlesztésében. Hol tart ma Görögország a drón iparban és miért a visszaesés?
Hazai rivalizálás, rossz döntések, ellentétes érdekek, rossz tervezés az élvonalból a hátsó sorokba vezette a görög pilóta nélküli repülőgép-fejlesztést. A PEGASUS története egészen a távoli 1979-ig nyúlik vissza, amikor a légierő KETA-nál megkezdődött a fejlődése, amely rekordidő alatt, mindössze másfél év alatt készült el. Célja a légi megfigyelés és hírszerzés volt.
Az első generációs Pegasus hossza 2,1 méter, szárnyfesztávolsága 5 méter, maximális sebessége 160 km/óra, minimális sebessége 75 km/óra, felszállási terhelése 130 kilogramm volt és 3,5 órás repülésre volt alkalmas.
A repülőgép úttörő volt az akkori technológiában, mivel a világon akkoriban nagyon kevesen foglalkoztak pilóta nélküli repülőgépekkel. Az első repülését 1982-ben hajtotta végre sikerrel.
Tervezését és fejlesztését a Repülési Kutatási és Technológiai Központ tisztjeiből álló csoport végezte. Mérnökök és repülőgépmodellező fanatikusok voltak, akik tudásukat és szenvedélyüket kamatoztatva úttörő szerepet játszottak a drónok fejlesztésében.
Voltak szándékok a különböző országokba irányuló exportra is, mivel az egész projekt még sok és technológiailag sokkal fejlettebb országokat is messze megelőzte. A program belegabalyodott a görög fogaskerekekbe, és hosszú késések voltak, aminek eredményeként mindössze 12 darabot gyártottak belőle, majd programot több évre felfüggesztették.
Mindazonáltal az évek során a PEGASUS jelentős fejlődésen ment keresztül, olyan képességekkel, amelyek ma is lenyűgözőek, az újabb típus már 12 órás repülési képességgel és 15 000 láb repülési plafonnal rendelkezik.
2005-ben megjelent a második generációs PEGASOS II, még jobb tulajdonságokkal, kifinomult kamerákkal és nyomkövető rendszerekkel rendelkezett, hossza 4,3 méter, szárnyfesztávolsága 6,2 méter, felszállási terhelése 250 kg, maximális repülési ideje pedig 15 óra volt.
A második generáció szolgálatba állt, de a gazdasági válság új nehézségeket hozott a programba – pedig ez a program nagyon kevés pénzébe került a görög adófizetőknek, és telkes mértékben a hazai, görög know-how-val készült.
A PEGAS programnak az volt a “szerencsétlensége”, hogy messze megelőzte korát. Jól jelzi ezt, hogy a törökök csak 2014-ben kezdték a Bayraktar drón fejlesztését.
