Kevés sportágban mondható természetesnek, hogy országos bajnokai középiskolai tanulók, de úgy látszik, a szintén fiatal drónversenyzés ilyen; a már drónvilágbajnokságon is járt Babics Oszkár gimnazistaként már ráadásul kétszer is az ország legjobbjának bizonyult, a világon pedig a 45. legügyesebb “drónforgató”. E különleges foglalkozás és hobbi időbeli és anyagi ráfordításáról is kendőzetlenül beszélt a go2fly-nak.
GO2FLY: Kétszeres országos bajnoknak mondhatod magad. Hogy néz ki egy ilyen drónbajnokság, hogy néz ki egy ilyen verseny, miben is győztél?
Babics Oszkár: Van évente egy ötállomásos versenysorozat, minden egyes futamon pontokat lehet gyűjteni a helyezés alapján, a végén pedig kialakul egy pontszám szerinti végeredmény. 2019-ben és 2020-ban is én voltam az első.
A hazai bajnokságot a Drone Racing Hungary szervezi. Az első három helyezett jutalma, hogy kvalifikál a világbajnokságra, 2019-ben ezen is részt vettem Kínában, a 45. helyen zártam összetettben, juniorként 26. voltam. Nemzetközi összevetésben szerintem határozottan jól állunk a mezőnyben, a 16.-ak vagyunk a nemzetek rangsorában.
G2F: 2021 van, és még mindig nem vagy felnőtt. Mennyi idő volt neked eljutni erre a szintre? Egyáltalán mi szippantott be?
2017 novemberében, hatodikosként kaptam egy távirányítót, akkor kezdtem szimulátorozni. Aztán születésnapi ajándék gyanánt egy 2 colos kicsi drónt, amivel iszonyatosan sokat gyakoroltam. Majd jött a 2018-as versenyszezon, amelyen én nagyon el akartam indulni, pedig a tudásom zéró volt. Az év végére viszont már felhúztam magam arra a szintre, hogy lett egy harmadik helyezésem. Abban az évben egy drónt teljesen elpusztítottam, majd újra lett építve egy annál erősebb, ettől kezdtem ugrásszerűen fejlődni. Onnantól napi 5-7 órákat szimulátoroztam, és heti többször kimentem a mezőre, akár 5 órára is. Elég durva volt. 2019-nek már úgy mentem neki, hogy ebből dobogó is lehet, de akár aranyérem is. Ez így másfél év.
G2F: Ebben a sportban minden menő pilóta ilyen fiatal?
BO: A topversenyzők igen, de a magyar bajnokságban vannak 70 év fölöttiek is.
G2F: Hányan versenyeznek itthon?
BO: A 2019-es bajnokságban összesen 83 pilóta indult el.
G2F: A világbajnokság az a verseny, amely minden drónpilóta álma?
BO: Nem mondanám, mert van, akinek a videózás a mindene, és nem vesz részt ügyességi versenyen a drónjával. De aki drónversenyző, az természetesen ide szeretne eljutni.
FAI WDRC 2020 (Forrás: Drone Racing Hungary)
G2F: Kicsit merüljünk el magában a versenyzésben! Ügyességi-feladatmegoldó-e, esztétikai, vagy gyorsasági?
BO: Úgy szoktuk mondani, hogy ez a Forma-1 3D-ben. Vannak kapuk és zászlók és ezek kombinációi, különböző akadályokon kell átrepülni egy meghatározott pályán. Aki ezen a pályán az időmérő során a leggyorsabb, az kvalifikál az első pozícióra. Ekkor kezdődik a kieséses verseny, ahol a kvalifikáció alapján csoportokat töltenek fel; egy 32 drónos mezőnyben 4 fős csoportok vannak. Az első kettő továbbjut, a másik két pilóta pedig a vigaszágra kerül.
G2F: Ha már a Forma-1-es hasonlatot hoztad, van-e a drónversenyzésnek Nürburgringje, Monzája vagy éppen Hungaroringje?
BO: Nincs olyan, hogy nevezetes pálya, inkább a helyszín és az esemény az, aminek rangja van. Az Egyesült Államokban van például a Multi GP, ha annak valaki eljut a legvégéig, az IO-ba (International Open), akkor az már egy nagyon nagy szó.
G2F: Mennyi gyakorlást igényel ez a komollyá vált szenvedély?
BO: Egy-egy komolyabb verseny előtt egy hónapig minden nap két órát szimulátorozunk, és ha lehetőség van kimenni a mezőre, akkor kimegyek oda, felállítom a saját kapuimat, és élőben is gyakorlok. Sajnos ez utóbbi a koronavírus alatt eléggé lehetetlen volt.
G2F: Szimulátort említettél: vannak netán versenypályák, amelyeket előre meg lehet ismerni?
BO: Van ilyen, de nem mindig. A szimulátoron az ember a saját kopterét tudja még jobban megismerni azáltal, hogy a szimulátorbéli kopter gyakorlatilag ugyanaz. A gyakorlás során pedig mindenféle eshetőséget ki lehet próbálni, tökéletesíteni a mozgást, íven maradni. Egy felkészülési időszakban minden nap más pályát gyakorlok egy órán keresztül, és ha jön valami a versenyen, akkor már össze tudom “legózni” azt, hogy egy adott helyzetben mi az optimális ív.
FAI Drone Racing World Championship 2019
G2F: Van-e a versenyző koptereknek valamiféle szabványa? A Forma-1 világánál leragadva ott nagyon kicsi a különbség a gépek között, komoly technikai szabványok, méretbeli adottságok vannak.
BO: Hogyne, de inkább felsőértékek vannak, amit úgy kell elképzelni, hogy akkumulátorból a cellaszám teteje van megadva, ez hat, propellerméretből a maximum 6 col. Nyilván meg van szabva a méret is, motortól motorig 330 milliméter. Az anyag nincs megadva, de bevett, hogy karbonszálas anyagokkal dolgoznak a gyártók, ez a legstrapabíróbb, és legkönnyebb. Ha valaki 180-nal nekimegy valaminek, azt csak a karbon vagy az sem élheti túl. Az ügyesebb versenyzők hasonló set-upokkal mennek, de ez a sport tényleg az ügyességről szól. Lehet egy gyengébb pilóta alatt kétszer olyan jó technika, mint a topversenyzőnél, de nagyobb eséllyel győznek a topversenyzők.
G2F: Kik állnak az élen ma?
BO: Abszolút a koreaiak, majd az ausztrálok, amerikaiak.
G2F: Ők meg is élnek ebből?
BO: A koreai bajnok, MinChan Kin biztosan megél ebből, és Amerikában is vannak olyanok, akik emiatt otthagyták az iskolát, versenyzés mellett esetleg videóznak is, de az biztos, hogy versenydrónokkal foglalkoznak. Én egyelőre full-time gimnazista vagyok Törökbálinton.
G2F: Ha nem túl indiszkrét a kérdés, milyen anyagi ráfordítást igényel az, hogy versenyző drónpilóta vagy?
BO: A technikai sportok között relatíve kevés pénz; hogy valaki mindig a legjobb technikával, a legjobb akkumulátorokkal álljon ott, az nagyban függ az amortizációtól is, de ha tényleg megvan minden, akkor nagyságrendileg egymillió forintról van szó évente.
G2F: Hogyan látod, miként kerülhetne közelebb sportágként a nézőközönséghez? Kívülről nagyon kicsik ez a gépek, belülről pedig – látva a hozzáférhető felvételeket a videómegosztókon – mintha kissé követhetetlenek lennének az események.
BO: Ahogy most van, úgy biztosan nem nézőcsalogató egy verseny. Éppen az a baj a drónokkal, hogy túl gyorsan mozognak, nem lehet felfogni a pálya és a drón közötti összefüggést a belső kameraállásból, kívülről pedig bár tényleg nagyon jól nézne ki, az operatőröknek óriási kihívás, hogy lekövessék a drónokat. De világos, hogy a drónos társadalomnak abszolút érdeke lenne nézhető formában tévé elé vinni ezt a világot. Talán le kéne lassítani a sportágat, átélhetővé tenni az embereknek. Jelen formájában ez az egész túl gyors, nem élvezhető.
Babics Oszkár produkciója a kínai világbajnokságon
G2F: Nem lehetséges, hogy a drón már azelőtt “hétköznapiasul”, hogy sportszenzációként befutna? Mintha a műrepülés közönségét is már csak az tartaná meg, hogy a versenyek különleges helyszíneken vannak…
BO: Valahogy úgy gondolom, hogy a drón elfogadottsága egy nagyon távoli dolog, még nem “barátja” az embernek, hanem a “kukkoló szomszéd”. Ha eljutunk arra a szintre, hogy ez az eszköz hasznos, jó és pozitív, akkor utána lesz egy fontos lépés, hogy sportágként is befusson a a drónversenyzés.
G2F: Mihez kötnéd azt, hogy valaki technikailag szabadon drónozhasson itthon?
BO: Egy kritériumhoz kötni nehéz. De valószínűnek tartom, hogy nem azt az utat kéne járni, ami a mostani túlszabályozott állapot. Jelenleg több pénzbe kerül fenntartani egy drónt, mint egy autót. Kellene egy jó vizsgarendszer egy jól működő applikációval, amelyben a pilótákat kezelik a drónok helyett.
