Egy, a Cambridge-i Egyetem tudósait is sorai között tudó nemzetközi kutatócsoport olyan drónokat fejlesztett ki, amelyek speciális adaptációjuknak köszönhetően megreformálják a vulkánkitörések előrejelzését, ugyanis képesek a tűzhányókhoz korábban elképzelhetetlen közelségbe eljutni.
A hét ország húsz kutatóját összefogó csapat nagy hatótávolságú drónokra szerelt fel könnyű érzékelőket, amelyekkel Pápua Új-Guinea egyik legaktívabb vulkánját, a Manam-et tanulmányozzák. Eredményeiket a Science Advances folyóiratban publikálták, megmutatva, hogyan lehet a levegőből, a földből és az űrből származó kombinált méréseket felhasználni a globális szén-körforgásban a vulkáni hozzájárulás megértéséhez, amely kulcsfontosságú a Föld életének fenntartásához.
A küszöbön álló kitörés észlelésének egyik legjobb módja az, ha a kutatók egyenesen a vulkánból „vesznek levegőt”, vagyis rendszeresen mérik a vulkáni gázokat. A felszabaduló kén és szén-dioxid arányának változása figyelmeztethet a közelgő kitörésre.
A távoli vagy veszélyes vulkánokból, mint a Manam-ből történő mintavétel viszont az átlagosnál nagyobb kihívást jelent. Amikor 2004 és 2006 között utoljára kitört a vulkán, az egész szigetet ki kellett üríteteni, és a szigetlakók mindössze öt évvel ezelőtt kezdtek visszatérni. A Manam a világ egyik legnagyobb kén-dioxid-kibocsátója, de szén-dioxid kibocsátásáról szinte semmit sem tudni.
A vulkáni szén-dioxid kibocsátás mérése azért jelent nagy kihívást, mert az már amúgy is magas koncentrációban van jelen a légkörben. A pontos megismerés egyetlen módja az, ha az aktív szellőzőnyílások közeléből veszünk mintákat. Ez pedig az adott helyszínen rendkívül kockázatos.
A kutatócsoport számára ezért nagy eredmény, hogy miniatűr gázérzékelőkkel, spektrométerekkel és mintavevő eszközökkel felszerelt drónok segítségével el tudtak jutni a Manam szellőzőnyílásához. A mérések így valós időben rögzítették a gáz összetételét, hőmérsékletét és páratartalmát. Ehhez a tudósok mellett távérzékelő szakemberek, mérnökök és pilóták munkája is nagyban hozzájárult.
A biztató eredmények a helyi közösséggel való összefogást is magukkal hozták, ugyanis sikerült őket olyan technológiával felszerelni, amely által képesek voltak egy katasztrófavédelmi csoportot létrehozni, és ezen keresztül kapcsolatban állhatnak a vulkanológusokkal.
A kutatásnak nagy szerepe van a klímaváltozás mozgatórugóinak megértésében. Ahogy a Cambridge-i Földtudományi Tanszék professzora, Marie Edmonds nyilatkozott:
„A drónok nemcsak a vulkánok megfigyelésének módját változtatják meg, hanem segítenek megérteni, mi okozza a kitöréseket, és hogyan mozog a szén a Föld belseje és légköre között. Ha tudjuk, hogy a vulkánkibocsátás milyen kölcsönhatásban volt a múltban az éghajlattal, közelebb állunk ahhoz, hogy megértsük a mai éghajlat kontrolljait, és hogy miként reagálhat az ember által vezérelt jövőbeli hatásokra.”
Forrás: University of Cambridge
