fbpx
Drónok kora

Nagy drónos kérdezz-felelek – Neszveda Péter és Neszveda György

Interjúsorozatunk új részében apa és fia együtt meséli el, hogyan indult drónos karrierjük, és mi mindennel kísérletezgetnek mostanában. Igazi csapatjátékosokat ismerhettünk meg személyükben, akik szívesen építik a hazai drónos közösséget, lelkesen cserélnek tapasztalatot hozzájuk hasonló hobbistákkal és távolabbról érdeklődőkkel egyaránt. Képeik az építészet és a természet szeretetéről, és persze komoly fotós múltról árulkodnak. Ismerjétek meg Neszveda Pétert és fiát, Györgyöt!

Neszveda Péter és György

GO2FLY: Mióta reptettek drónokat és miért kezdtétek el?

Neszveda Péter: Nagyjából 12 éves korom óta fotózok, később 8 mm-es filmre filmeztem, majd felnőtt, házas emberként megvettem első videó kamerámat, azóta videózok is. Fotós-videósként kezdett érdekelni a légi fotózás, mivel egészségügyi okokból én már nem repülhettem. A repülés egyébként kicsi gyerekkorom óta vonzott, a repképes modellek valósággal elbűvöltek. Így aztán, amikor az elfogadható minőséget produkáló kamerás drónok megjelentek a piacon, a figyelmem nem kerülhették el.

2017 szeptemberében vettem az első drónomat, egy Xiaomi Mi 4K tipusút. Előtte már kb. két éve figyeltem a különböző drónokkal készült videókat, fotókat a YT-on, illetve az interneten. Volt akkoriban egy hazai blog is, -már nem emlékszem a nevére,- ahol bemutattak termékeket, beszerzési forrásokat, (többnyire Kínából) és teszteltek is sokféle repülő jószágot. Nagyon megtetszett az új perspektíva, amelyet ezek a fényképészetben nyújtani tudtak, de a képminőséggel nagyon nem voltam elégedett. Többségük csak maximum 720-as felbontást tudott, mindenféle stabilizálás nélkül, mai szemmel nézve ezek gyengécske gyermekjátéknak tűntek. (Igazából tényleg azok is voltak pocsék képminőséggel.)

Aztán idővel sorra jelentek meg a gimballal stabilizált kamerás gépek, egyre jobb repülési tulajdonságokkal, autonóm repüléssel, mind hosszabb repülési időkkel és mind több telemetriai adattal. Ami pedig számomra a legfontosabb volt, egyre jobb felbontású és képminőségű kamerákkal. Megjelent a DJI Phantom családjából a 2-es, majd a 3-as jelű is, és a versenytársak is előrukkoltak hasonló képességű drónjaikkal. A csillagok kedvező állása folytán ekkor nyílt lehetőségem az akkor – szerintem – a legjobb ár-érték arányú drón megvásárlására. Ez volt a már említett Xiaomi típus, amit nagyon megkedveltem, mert viszonylag szép képeket-videót lehetett vele készíteni, és rendkívül kezes jószágnak bizonyult, nagyon könnyű volt irányítani. Jó tanulógép volt, rengeteg kiegészítőt is vásároltam hozzá, pót akkukat, gyorstöltőt, kézi gimbalt és ahhoz külső mikrofont, hátizsákot, és a csuda tudja miket még.

Később, a stabilabb, biztonságosabb repülés ígérete miatt vettem egy hexát. A Yuneec Typhoon H volt az alany. Ezt a gépet is kedveltem, de sajnos a korom és a meggyengült egészségi állapotom miatt a nagy és – valljuk be – elég nehéz hátizsákot már nem tudtam magammal cipelni a családi kirándulásaink és a néha előforduló forgatások helyszínére, így kénytelen voltam egy jól hordozhatóra lecserélni.

Neszveda György: Körülbelül 25 éves korom óta fotózok hobbi-szinten, igazából akkortól, amikor megjelentek az első digitális fix fókuszos Fuji gépek 2 Mpixeles szenzorral. Ez volt az első fényképezőm. Azóta elég sok gépem volt, most is van a drón mellett egy Nikon DSLR. Fotózom felkérésre is: 4 éve minden évben erőemelő versenyeket.

Amikor édesapám megvette az első drónját és láttam repülni, néztem az élőképét akkor felcsattantam, hogy nekem is kell egy ilyen! Aztán nem olyan lett. Munkám révén ismeretséget kötöttem drónokkal foglalkozó céggel és annak munkatársaival, így a DJI gépek kezdtek el érdekelni.

Mondhatom, hogy szinte az összes konzumer DJI géppel repültem és fotóztam Phantom 3 Standardtól felfelé. Az új perspektíva elvarázsolt és azóta is tart a szerelem. Próbálom mindig a maximumot kihozni a képeimből, hogy különlegesek legyenek. Főleg épületek és az azt körülvevő miliőt szeretem megfogni, ha sikerül.

G2F: Hobbinak vagy munkaként indult a drónozás?

NP: Egyértelműen hobbinak indult, és lényegében ma is hobbiként drónozok, illetve légifotózok, videózok. Az alapvető felhasználás nálam nem a repülés önmagában, hanem a fotózás, illetve a videózás. 2005 óta vezetek Budakalászon – ahol élek – egy fotó és videó klubot. A városban ennek köszönhetően, és egyéb korábbi közéleti tevékenységeim révén rengetegen ismernek, és néha meg is kérnek, hogy készítsek a városi eseményekről, illetve a magánrendezvényekről fotókat, videókat, melyeket vagy egyedül, vagy a klubtársakkal közösen készítünk el.

E tevékenységbe hoz új színt a légi felvételek szokatlan perspektívája, látószöge. Ha néha ezért kapok némi fizetséget, akkor ez munka? Én nem annak élem meg. A drónvideókat önállóan nem tartom életképes műfajnak, viszont a földi felvételekkel együtt nagyon látványossá tudja tenni a mozit, és olyan szemszögből tudja megmutatni a helyszínt, az eseményeket, illetve tudja követni a szereplőt, amit más módon nem tudnánk megtenni. Ezért én így, kiegészítőként, egy újabb kameraállásként használom, sőt sokszor nem is én vagyok a drónoperatőr, hanem inkább Gyuri fiam, aki nálam ügyesebb, tehetségesebb drónpilóta és drónoperatőr.

A legújabb közös munkánk például a kalászi svábok amatőr táncegyüttesének, az „Alpenrose tanzgruppe” második klipje (amiből már az elsőt is mi készítettük). Én inkább a koncepció kidolgozásával, a látványtervezéssel, és a mozi rendezésével foglalkozom, a tényleges drónpilóta és operatőri munkát inkább a fiatalabbakra bízom, őket támogatom, tanítom, patronálom.

NGy: Számomra is hobbinak indult és annak tartom a fényképezést mint olyat, így a drónfotózást is. Ugyanakkor szeretnék ebből a körből áttérni a munkára, mert ki ne szeretne a hobbijából később megélni, abban dolgozni? Az a legjobb a világon.

G2F: Egyedül, társakkal vagy tanfolyamon sajátítottad el a drónreptetés, légi fényképészet fortélyait?

NP: A légi fényképészet gyakorlatilag semmiben sem különbözik a földi hagyományos kamerákkal végzett fényképészettől, sem technikailag, sem művészileg. A kamerás drón e szempontból csupán egy repülő fényképezőgép. A fényképezést pedig, mint már korábban említettem 12 éves koromtól fogva, lassan 56 éve művelem. Így tehát e téren nem tanultam speciális ismereteket a légi fényképészet terén. Amúgy pedig mindent autodidakta módon, rengeteg szakirodalmat olvasva és a saját gyakorlatom révén sajátítottam el.

Segített ebben az, hogy jártam annak idején a „Budai Fotó és Filmklubba” ami Budapesten a Villányi úton volt. Ott sok segítőkész, idősebb fotóstól, amatőrfilmestől rengeteget tanultam. Jártam az akkoriban még sűrűn megrendezett amatőrfilm fesztiválokra is, az ott vetített filmekből és a középiskolában a filmesztétika nevű tantárgyból is sokminden ragadt rám. Az elméleti tudást ezek alapozták meg, a gyakorlatit pedig az, hogy volt szerencsém sokat fényképezni, filmezni az analóg korszakban is. Annak a technikának is megismertem minden fortélyát a negatív és fordítós hívástól a színes papírkép nagyításig, a vegyszerek kezeléséig.

A drónreptetést is alapvetően magam tanultam, de sokat segített és segít ma is elsősorban Gyuri fiam, továbbá a Magyar Nemzeti Mentődrónpilóták Egyesületének vezetője, Máthé Gergő és a többiek is. Az új szabályozás szerint a jövőben a legális reptetéshez szükséges lesz egy valamiféle drónpilóta tanfolyam elvégzése, illetve az ezt igazoló okmány megléte. Nem hinném, hogy immár három éves gyakorlattal ez különösebben nehéz lenne számomra. Aki most kezdi, annak biztosan könnyebb lesz szervezett keretek között, célirányos oktatással elsajátítani mindazt, ami önállóan sokkal több időbe és energiába kerülne.

NGy: Teljes mértékben autodidakta módon tanultam, nagyon sok gyakorlással a fényképezést és büszke vagyok arra, ahová saját erőmből eljutottam. Vannak fotós barátok, ismerősök, akiktől lestem el sok okosságot, technikát. Amikor meglátok egy nagyon különleges képet vagy mozgást, akkor próbálok utána járni, hogyan valósíthatnám meg azt én is. A fotós ismerősök körének bővítése nagyon fontos a tanulás szempontjából, mert így van kivel összedugni a fejünket, ha igazán szépet és különlegeset szeretnénk alkotni.

Én is úgy gondolom, hogy a légi fényképészet semmiben nem különbözik a földitől, csak sokkal nagyobb szabadságot ad, amit maximálisan szeretnék a továbbiakban is kihasználni. Ami a reptetést illeti, csakis sok-sok gyakorlással sajátítható el, amire szinte csak éles helyzetben van lehetőség, mert minden helyszín más és más. Szűk helyen teljesen másképpen kell kezelni a drónt, mint egy nyílt terepen. Itt gondolok a sebességekre, a leírt ívekre és persze a kamera mozgásokra. Ezeket át lehet és kell is beszélni tapasztaltabb barátokkal.

G2F: Milyen drónt és kiegészítőket használsz, mik a fejlesztési terveid?

NP: Jelenleg egy DJI Mavic Platinum gépem van, FMC kiépítésben, azaz van hozzá 3 akkumulátor, töltőhub, vízmentes hordtáska. Kiegészítőként a legfontosabb, egy 8 collos tablet almáéktól, mert ezt nem tölti a táv, így az nem merül le túl hamar. Ráadásul ekkora méretben már jól lehet látni a képet, a komponálás és a beállítás sokkal kényelmesebb, mint egy telefonnal. Természetesen árnyékolóval ellátva használom, hogy a napfény ne zavarjon ebben. Van egy hármas sorozat semleges szürke szűrőm is hozzá, 8-16-32-es szorzóval. Egy összehajtható műanyag „leszállópálya” amit csak felszálláshoz használok, hogy a terepen lévő porból kevesebb jusson a motorokhoz, és a kamerába, füves terepen pedig ne menjen át a drón fűnyíró üzemmódba. Leszállni megtanultam kézbe. Tartalék propellerek és napellenző a kamerára még a készlet tartozéka, mindez egy kisméretű hátizsákban, hogy könnyebb legyen cipelni, és minden egy helyen legyen. A gépben egy 64 GB-os mikro SD kártya a „film”.

A jelenlegi brutális büntetéssel fenyegető, teljességgel elhibázott, mert a szakmával nem egyeztetett, ezért nagyrészt betarthatatlan, életszerűtlen, dilettáns „dróntörvény” miatt a fejlesztés jegelve van. Ha változás lesz kedvező irányban, akkor egy a mostanihoz hasonlóan könnyen hordozható, de cserélhető optikás, nagyobb (legalább 1”-os, de méginkább, a már kiforrott 4/3-os) szenzorral, esetleg cserélhető kamerával is ellátott drón lehet az utód, amelynél a sűrűbb bitrátás kódolás, a 4K felbontásban a 120 fps, és esetleg a raw videó mentési lehetőség is adott. Ilyen még nincs is a piacon, de mire reális esély lesz a „dróntörvény” megváltozására, bizonyára lesz ilyen is. Az viszont valószínű, hogy nekem már nem, de a fiamnak talán.

NGy: Most egy DJI Mavic 2 Zoom gépet hajtok, amihez van 4 db akkumulátorom töltő HUB-om, saját gyártású autós töltőm, amire azért volt szükségem, mert a gyári nem tölt 12 Volt alatti feszültségről, így ha nem jár az autóm motorja akkor nem tölt. Saját gyártású tablet tartót is csináltam egy DJI Crystalsky tartó aljából és egy Phantom tablettartó befogóból. Szóval a kettőből csináltam egy nekem éppen megfelelő komplett tartót a Mavic szériához. A szoftver futtatásához egy iPad Mini legújabb generációját használom mert kompakt és mégis erős tablet, pont megfelelő a mérete is. Árnyékolót pedig csak nyáron igényel. Fejlesztési terveim között szerepel egy új Pro kamera beszerzése és átépítése a Zoom testre.

A nagy vágyam pedig egy DJI Inspire 2 X7 Pro res kamerával egy 15 mm-es és egy 45 mm-es fix nagy fényerejű objektívvel. Talán egyszer megvalósul az is.

G2F: Miről és hogyan készült a kedvenc drónfelvételed?

NP: Kedvencem nincs, de néhány jobban sikerült, illetve olyan, amelyhez valamilyen emlék vagy élmény fűz, van. Az óbudai gázgyár kátrányhűtő tornyai ipari műemléknek minősülnek, és nagy büszkeségem, hogy a rablóprivatizáció idején, a nagy „bontsunk le mindent!” őrületben, ezeket a legjobb barátom mentette meg az esztelen pusztítástól. Sajnos, ma már ő nincs közöttünk.

Az „Egyfás sziget” Budakalászon a Luppa sziget és a Szentendrei sziget közötti Duna-ágban van. Érdekessége, hogy a régi (1947-es sorozaton) papír 10 forintoson is ez szerepel. Az OMSZK tó Budakalász jól ismert a szabadidős wakeboard pályájáról, a Kálvária című kép pedig a néhány éve feltárt középkori – akkoriban vidéken szokatlanul nagy – templomromot ábrázolja.

NGy: Mivel elég sok fényképem van, ezért nincs kifejezetten egy kedvencem. Több számomra kedves képet tudok felidézni, főleg az újabbak közül, de van egy-két régebbi is. Váras és épület képek elsősorban a kedvenceim. Ezek mind HDR képek vagy manuálisan készített HDR panorámák amiket egy kicsit vagy nem is kicsit utómunkáztam Lightroom és/vagy Photoshop használatával.

G2F: Mi inspirál, milyen tényezőket veszel számba egy-egy helyszín kiválasztásánál?

NP: Minden inspiráló lehet! Egy szép táj, egy történelmi levegőjű vár vagy kastély, a budapesti belváros számos szép épülete, vagy bármelyik településen fellelhető természeti vagy építészeti érték. De számomra egy történet filmes elmesélése közben a látvány szempontjából, ha bármilyen okból használni kell a drónt, megteszem. Legújabb tervem például (a még kiválasztandó) 12 történelmi nagyságunk síremlékeiről készítenék filmet –természetesen 12 részben, részenként max. 15 percben. Ebben is nagy szerepet szánok a drónos felvételeknek. Itt a helyszín adott, az aktuális sírkert. De további zenés-táncos klipek forgatása is tervben van. Ezeknél a helyszín legyen összhangban a látvánnyal és a hangzó anyaggal, de főként a történettel, a dramaturgiával. Családi kirándulásaink során pedig szintén adódik a helyszín, minden szép hely kínálja magát a kamerának. Nem vagyok túlságosan válogatós.

NGy: Engem az inspirál, ha egy helyet, egy épületet vagy várat, városrészt olyan szemszögből és látványvilágban tudok megmutatni ahogy még senki vagy nagyon kevesen láttak. Kiválasztásnál mérlegelem a fotózás idejét, nap állását a fényképezés irányát, hogy ez mind megfelelő legyen az általam kigondolt kompozícióhoz. Google térképen szoktam megnézni előre a helyszínt, egyeztetve az időjárás előrejelzéssel, hol és mikor kel és nyugszik a nap. Még a páratartalmat is nézem. Mert ugye nem mindegy mennyire látszik a háttérben egy hegyvonulat… elég összetett a tervezés így.

G2F: Kerültél-e már szembe akadályozó tényezőkkel a magyarországi vagy külföldi drónozás során?

NP: Külföldön nem drónoztam, és nem is áll szándékomban. Elsősorban hazai uticéljaim vannak, ha a „világzárvány” feloldásra kerül, és a turizmus ismét lehetővé válik, akkor olyan helyekre szeretnék eljutni, amerre még nem, vagy régen jártam. Például Zemplén megye, Baranya megye, Vas megye. Itthon komoly akadállyal nem találkoztam, néhányszor kíváncsiskodók nehezítették a dolgom, de ők jóindulatú érdeklődők voltak, akikkel jól lehetett beszélgetni is, meg is mutattam, hogy mit látni fentről, kérdeztek, válaszoltam.

Egyszer pont a szomszéd településen, Pomázon külterületen, egy hatalmas réten gyakoroltunk Gyurival, az egyik hétvégi telkes férfi jött rendkívül frusztráltan, hogy az ő háza fölött ne drónozzunk – körülbelül 50 m-en volt a drón, gyakorlatilag semmi nem látszott a telkéből – mert ránk uszítja a kutyáját. No, vele nem tudtunk mit kezdeni, leszálltunk, és hazamentünk.

Egy másik alkalommal, az OMSZK tó fölött, egy horgász a fenekező készségével akarta ledobni a drónomat, még a Yuneec-et, de szerencsére nem találta el. Az esetet csak otthon vettem észre, amikor a felvételt néztem, mert a kamera rögzítette, de repülés közben nem láttam. Gyurival beszéltünk róla, mi lehet az indítéka az ilyesminek? Én azt gondoltam, irigység. Gyuri azt mondta, nem, hisz a horgászfelszerelése lehet, hogy drágább is volt, mint a drón. Egyszerűen rosszindulat és gonoszság keveréke. Lehet, hogy neki volt igaza.

NGy: Külföldön még nem reptettem, van még bőven kishazánkban is elég látnivaló. Édesapám elmondta azt az egy esetet amikor a kutyát akart egy habzó szájú telek tulajdonos ránk uszítani. Ezen kívül egy frissen a szomszédba költözött háztulajdonos tett egy félhangos megjegyzést, hogy meddig kell ezt még hallgatni?Közben a két gyereke ott ordibált meg sikítozott torkaszakadtából mellette. Akkor éppen csak a naplementét fotóztam, ahogy a Pilis mögött vörösen megvilágítja a felhőket.

Vannak nagyon jó tapasztalataim is! Reptettünk barátommal Füzér váránál Augusztus 20-án és odajött egy kocsival nem kevesebb mint három rendőr. Fent van mindkét drón, egyeztetve természetesen a magasságokat és elkezdenek kérdezősködni engedélyek után. Mondtuk, hogy pillanat, visszajövünk és leszállunk. Mire az egyik: Közben nem tudnak beszélni? Én: Inkább egy helyre koncentrálnék és biztonsággal lehozzuk a drónokat, akkor mutatunk mindent. Ez jó benyomást tett rá, bizonyított volt, hogy nem egy felelőtlen drónossal van dolga. Beszélgettünk kicsit, megnézte a drónokat és a végén telefonszámot is cseréltünk arra az esetre, ha legközelebb megyünk, hívjuk őt és lenyugtat minden aggódó betelefonálót.

G2F: Milyen drónos munka / felvétel elkészítése szerepel a bakancslistádon?

NP: Ha ismét lehet turistáskodni, a hazai tájakon szép utifilmek, fotók, nem feltétlen csak drónos. A korábban említett filmtervek. Meg ami jön, ami adja magát, illetve amire kérnek, mert ilyen is elő-elő fordul. Túl messzire nem tervezek.

NGy: Nekem tervbe van véve a környező országok szépségeinek megörökítése. Felvidéki és erdélyi várak, hegyvidék.

G2F: Jársz-e drónos közösségbe, ismersz-e ilyen társaságokat?

NP: Igen, ismerek. Több drónfotós-videós facebook csoportnak is tagja vagyok, és többüket személyesen is ismerem. Mint nálam is, az ő esetükben is sok az átfedés, úgy látom, elég belterjes a társaság, majdnem mindenki ismer majdnem mindenkit. Tiszteletbeli tagja vagyok a Magyar Nemzeti Mentődrónpilóták Egyesületének, akikkel heti szinten szoktam személyesen is találkozni az M3 bevezető szakaszánál lévő modell-reptéren, gyakorlás és nem utolsó sorban „bandázás” miatt. Ilyenkor beszélgetünk, gyakorlunk, és sokat tanulunk egymástól. A Drónpilóták Országos Egyesületének is tagja vagyok, az ő összejöveteleikre, rendezvényeikre is el szoktam menni.

NGy: Hát hogyne! Én is, ahogyan az édesapám tiszteletbeli tagja vagyok a Magyar Nemzeti Mentődrónpilóták Egyesületének, akikkel heti szinten szoktam én is személyesen találkozni a modell-reptéren. Valamint ha lehetőség adódik akkor el is megyek a rendezvényeikre, mentési gyakorlat valamint népszerűsítési rendezvényeken standolunk, kérdésekre, érdeklődésekre válaszolunk, beszélgetünk, bemutatunk gépeket akár repülés közben. Szinte az összes magyar drónos fb-csoportban benne vagyok, rendszeresen posztolok és kommentelek.

G2F: Hogyan képzeled el a drónozást 10-15 év múlva?

NP: Ez az időtáv ebben a technikai szegmensben szinte beláthatatlan! Valaki azt mondta, hogy ha a százéves autóipar olyan ütemben fejlődött volna, mint a számítástechnika 30 év alatt, akkor ma egy liternyi üzemanyaggal 1000 km-t tennénk meg, nem csak a szárazföldön, de ugyanazzal a járművel, a vízen, a víz alatt, és a levegőben is.

A dróntechnológia tartalmaz számítástechnikát, elektronikát, mechanikát, vezérlés és rádiótechnikát, és már nem kevés mesterséges intelligenciát is, úgyhogy lehetetlen küldetés megjósolni, hova fog fejlődni akár csak 10-15 éves távlatban. Nagy valószínűséggel az élet sok területén – nem csak a szórakozás-hobbi-filmes vonalon – az iparban, a mezőgazdaságban, a földmérésben, a közlekedésben, a csomagszállításban, a kutatás-mentés területén – ahol már ma is kiterjedten használják – de sok, ma még nem látható területen is olyan elterjedt és napi rutinnal használt technika lesz, mint ma a tablet, és/vagy a mobiltelefon.

De nálunk mindez csak akkor valósulhat meg, ha a mostani ostoba törvényt felváltja egy élhető, a szakmával sokrétűen egyeztetett, inkább megengedő, mint tiltó új szabályozás. Ha nem, akkor marad a kőkorszak, ami a hazai dróntechnológiai fejlődést-fejlesztést-innovációt évtizedekre visszaveti. Imádkozzunk, hogy a Teremtő adjon a törvényhozóinknak és az illetékes kormányzati vezetőknek annyi észt, belátást és bölcsességet, hogy az erősen elhibázott döntésüket legyen erejük mihamarabb mindannyiónk hasznára megváltoztatni.

NGy: Én csak a technikai részébe mennék bele. Az akkumulátorok bírnak majd egy órát. A kamera szenzorok már fullframe méretűek lesznek egy Phantom méretű gépnél, és egy Mavic-nél is APSC szenzort használnak majd. Állandó kommunikáció a drónok egymás közt és repülők között is, minden drónban lesz ejtőernyő beépítve, így szükségtelen lesz bármiféle légtérrel kapcsolatos korlátozás. Szép remények…

Rovat támogatója: MyDroneSchool

Szólj hozzá