Rovatunk új beszélgetőtársa Jenes András (@whiteravenfoto), aki évek óta hobbi és hivatásos drónfotós egyben. Lelkesedése tíz év alatt sem lankadt a “repülő szerkentyűk” iránt, szívügye pedig az épületfotózás, ami többször is megoldandó bonyodalmak elé állította. Következzenek hát a drónos sztorik, eszközök és kiegészítők, és a hazai tájakon készült, igazi, nyugalmat sugárzó fotók!
GO2FLY: Mióta reptetsz drónokat és miért kezdted el?
Jenes András: Még Angliában éltem 2010 körül, mikor első egyszerű helikopter-modellemmel akkori lakótársammal a kertben zümmögtünk. A repülő szerkenytűk iránti érdeklődésem akkor kezdődött. Az évek során a lassan-lassan egyre komolyabb “kisdrónokkal” foglalkoztam, mígnem 2016-ban megvettem életem első komolyabb kvadját: egy DJI Phantom 3 Advanced-et. Elképesztően jól sikerült és komoly modell volt az, mindent azon tanultam meg, amit egy drónpilótának és légifotósnak tudnia illik. A gép azóta is jó egészségnek örvend, és kiválóan működik. Rengeteget használom máig is.
G2F: Hobbinak vagy munkaként indult a drónozás?
JA: Anno hobbiból vettem a gépet, ami miatt igen sok ismerősnek és családtagnak szaladt fel a szemöldöke, ugyanis igen-igen drága dolognak számított egy ilyen masina. A modell mai változata, a DJI Phantom 4 Pro V2-k is félmillió forint feletti összegekért kelnek el mostanában, és akkor ebben még nincsenek kellékek és kiegészítők, csak egy “csupasz” drón és a távirányítója. Hát… Ilyen ez a popszakma.
Első “fizetős” munkám egy évvel később, 2017-ben jött, amikor is egy helyi földműves és gazdálkodó ismerősöm arra kért meg, hogy az őszi szántásban résztvevő traktorjait filmezzem le neki a levegőből.
JA: Azóta persze elég sok idő telt el és rengeteget fejlődtem minden téren: mostanra a magam örömére szolgáló kastély-, vár- és templomfotózási mániám mellett többek között foglalkozom építési és mezőgazdasági területek, munkák dokumentálásával, légifotózásával, illetve videózásával, térkép-nézetek, ortomozaikok készítésével, nagyobb tárgyak felkutatásával nehezen járható terepeken, rendezvények reklámvideóinak készítésével, és még sok-sok más dolog is terítéken van, ha úgy alakul, hogy szükség van rám és a “Hollóra”.
Elégedett, visszajáró “törzsvendégnek” számító ügyfeleim is vannak, ahol immár három éve folyamatosan jelen vagyok a kisebb-nagyobb beruházások és építkezések felett, az így készült térképeimet és egyéb munkáimat azonban módon a titoktartási nyilatkozat aláírása miatt nem áll módomban közzé tenni.
G2F: Egyedül, társakkal vagy tanfolyamon sajátítottad el a drónreptetés, légi fényképészet fortélyait?
JA: A korai helikoptermodellekkel akkori lakótársammal együtt foglalkoztunk, de az első drónomat (egy SYMA X8W) már egyedül vettem és tanulmányoztam, illetve repültem és törtem össze hosszú hónapok alatt. Az első “komolyabb” gépem, a DJI Phantom-om csínját-bínját már teljesen egyes-egyedül tanultam ki. Internetes segítséget persze igénybe vettem (nem is keveset), de ilyen kategóriájú drónja akkoriban (sőt még manapság se) nem volt senkinek a környezetemben.
G2F: Milyen drónt és kiegészítőket használsz, mik a fejlesztési terveid?
JA: Jelenleg is jó egészségnek örvend a 2016-ban vásárolt és azóta több ezer (!) légi kilométert teljesített Phantom 3 Advanced-em, amivel a mai napig eljárok az ország kastélyait és várait fotózni szabadidőmben. Ez a hobbim.
Azóta egy Phantom 4 Advanced-del is bővítettem a “fantom-garázst”, ugyanis ennek a modellnek a kamerája sokkal jobb felbontással és global shutter szenzorkiolvasási móddal rendelkezik, ami sokkal alkalmasabbá teszi térképészeti felhasználásra és ortomozaikok készítésére, mint a 2016-os modell volt.
Az alapvető “madarakon” kívül persze állandó munkaeszközöm
– egy 7 colos androidos tablet (amin a levegőben lévő drón élőképét és a telemetriát figyelem);
– a komolyabb munkákhoz szinte kötelezőnek mondható ND-szűrők és egy polarizáló lencse-előtét;
– gépenként 4-4 pótakkumulátor (hogy tartósan is “jelen lehessek” a levegőben egy-egy hosszabb forgatás alkalmával);
– egy igen praktikus és “páncélozott” hordozóbőrönd amibe ezt mind bele tudom pakolni és biztonságosan szállítani;
– valamint természetesen az otthoni (igen-igen izmos) számítógépem, amivel a videók vágását és a térképfotók összefűzését végzem. A 64 gigabájtnyi memória például alapfeltétel a nagyobb térképekhez, csak hogy egy összetevőt említsek.
Az ehhez szükséges szoftverek, mint pl oprendszernek a Windows 7 (semmi Win 10!), videovágáshoz az Adobe Premiere, fotók elkészítéséhez az Adobe Lightroom (semmi Photoshop!), az ortomozaikokhoz pedig az Agisoft Photoscan nevű remekmű már-már alapvetőnek mondhatók.
G2F: Miről és hogyan készült a kedvenc drónfelvételed?
JA: Középkori váraink gyerekkorom óta foglalkoztatnak, így világos hogy egy ilyen fotó számít mindenkori kedvencemnek: 2018. telén (is) jártam a visegrádi Fellegvár környékén a drónosbőröndömmel, és december 14-én sikerült egy nagyon sejtelmes, ködös-zúzmarás fotót készítenem a várról, a Dunáról, Visegrádról és a környező hegyekről. Több hazai és nemzetközi fotóscsoportban is nagy sikernek örvendett a kép. Vannak jobb képeim (remélem), de nekem ez marad örök kedvencem.
G2F: Mi inspirál, milyen tényezőket veszel számba egy-egy helyszín kiválasztásánál?
JA: Drónnal, és úgy általában: levegőből (tehát viszonylag távolról) az esetek nagy többségében csak nagyobb, méretesebb, látványosabb, mozgalmasabb dolgokat érdemes fotózni, videózni. Egy alomnyi kismacska játékát például nem feltétlenül drónnal fotóznám le, viszont az esztergomi Bazilika irdatlan méretei és lenyűgöző építészete (szerintem) csak a levegőből érvényesül és “jön át” igazán. Tehát légifotóim célpontjai általában ilyen “terjedelmes” dolgok szoktak lenni.
Nem mellékes természetesen a biztonságos fel- és leszállás helyszíne, a jó “beláthatóság”, valamint nagyon fontos az is, hogy a drón és a távirányítója között ne legyen semmilyen akadály. Épületek semmiképpen, de még néhány faág és levél is jelentősen befolyásolja a kontrolljel és az élőkép vételének minőségét és erősségét. Nem bánom azt, ha el tudok “rejtőzni” egy elhagyatottabb téren vagy tisztáson, esetleg egy árnyas fa lombkoronájának széle alatt, mert a kiváncsi járókelők (dőleg pedig a gyerekeik) nem mindig tesznek jót a munkatempónak.
G2F: Kerültél-e már szembe akadályozó tényezőkkel a magyarországi vagy külföldi drónozás során?
JA: Sajnos már többször is, igen, de szerencsére a normális hozzáállás és az intelligens problémakezelés minden alkalommal átsegített a legrázósabb részeken, és – lekopogom – még soha nem vitt el a rendőr.
Mostanra már tudom, hogy az egyik leggyakoribb ilyen jellegű problémaforrás a kastélyok fotózása, ugyanis (számomra nagyon is meglepő módon) sok kastély magánkézben van, és laknak is bennük. Ez utóbbi esetekben a tulajdonosok részére természetesen rém’ idegesítő tud lenni egy hangos és méretes drón jelenléte a levegőben, amit abszolút mértékben megértek és elfogadok. A probléma csak ott van, hogy a kastélyokra általában nincs kiírva hogy adott esetben nem egy múzeumról, vagy egy bérelhető rendezvényhelyszínről van szó, hanem életvitelszerűen lakják, ezért minden igyekezetem ellenére bizony néha “benézem” a dolgot, és ebből akadtak már kisebb-nagyobb problémáim. A sűrű és őszinte elnézéskérések közepette való villámgyors leszállás, elpakolás és távozás általában működni szokott, és a négy évnyi repülésem alatt csak egyszer kellett hosszasabb (de végig tiszteletteljes és értelmes hangnemben való) magyarázkodásba bonyolódnom ahhoz, hogy a rendőri intézkedést elkerüljem.
G2F: Milyen drónos munka / felvétel elkészítése szerepel a bakancslistádon?
JA: Sok mindent filmeztem és fotóztam már az évek során, de álmaim között szerepel egy tengeri szemétsziget légifotóinak elkészítése, mert az nsgyon “ütős” téma lehetne;megy nagy tengerjáró luxushajó menetközbeni megrepülése (a dunai cirkálók már megvannak); valamint régi lakhelyem, Málta szigetének keresztül-kasul fotózása. Az ottani, hihetetlen mennyiségű és korú erődítmény és templom végigrepkedése hónapokra lefoglalná minden kapacitásomat.
G2F: Jársz-e drónos közösségbe, ismersz-e ilyen társaságokat?
JA: Járni nem járok, mert sajnos lakóhelyem (Nyergesújfalu, Komárom-Esztergom megye) közelében semmi ilyesmi nincs. A legközelebbi aktív csoportok Budapesten működnek, de velük viszont interneten (főleg Facebook-csoportok formájában) távolról is tudom tartani és tartom is a kapcsolatot.
G2F: Hogyan képzeled el a drónozást 10-15 év múlva?
JA: A mai drónok (legyenek azok játékszerek, félprofi vagy profi kamerás drónok, vagy hatalmas 50-100 kilós agráripari permetező-drónok) egyetlen gyenge pontja máig az akkumulátorok kapacitásából adódó repülési időtartamuk. A hétköznapi kereskedelemben kapható gépek nagyja 15-20 perces repülési idővel rendelkezik, de a manapság kapható legmodernebb kvadok is csak 30-35 percnyi repülést tesznek lehetővé biztonságosan és akkumulátor-kímélően.
A technika megállíthatatlan és rohamos fejlődése teljesen nyilvánvalóvá teszi számomra, hogy a drónok az energiaellátás terén fognak a legnagyobbat fejlődni a jövőben. Ezt a jövőt azonban én nem feltétlenül a lítium akksik kapacitásának növelésében látom! Sokkal inkább kivitelezhetőbbnek és valószínűbbnek tartom a hidrogéncellás drónok (és úgy általában: földi- és légi járművek) elterjedését. Könnyűek, iszonyatos mennyiségű energiát lehet eltárolni bennük, és mindemellett természetbarát megoldás is. Nincs kétségem afelől, hogy a hidrogéncelláké a jövő!
