Drónok kora

Nagy drónos kérdezz-felelek – Ervin Filipich

Ervin Filipich fotósként kezdett drónozni; ez könnyen kitalálható a képeit elnézve, hiszen gyönyörű színekkel, formákkal és egyedi nézőpontokkal találkozhat, aki vet rájuk egy pillantást. Örömünkre szolgál, hogy a vele készült interjúban őszintén megosztotta velünk a drónfotózás egy-egy kulisszatitkát, és bemutatta az általa használt eszközöket is.

a kép magamról GO2FLY: Mióta reptetsz drónokat és miért kezdted el?

Ervin Filipich: Tavaly nyáron vettem meg az első drónom. Előtte már egy éve tervezetem venni egyet, mert elég sokszor adódik olyan helyzet, hogy a földről nem találom a megfelelő nézőpontot.

G2F: Hobbinak vagy munkaként indult a drónozás?

EF: Hobbinak indult és még minding az, bár fotós megbízásaim során már használtam egy-két kreatív ötlet megvalósításához.

G2F: Egyedül, társakkal vagy tanfolyamon sajátítottad el a drónreptetés, légi fényképészet fortélyait?

EF: Szinte csak fotózásra használom, így nem kellett sokat gyakorolni, csak kitapasztalni, mennyire gyurmázhatóak azok a raw file-ok. Mint sokan mások is, egyedül, autodidakta módon tanultam meg az ezzel kapcsolatos tudnivalókat. Az alapvető szabályok nem sokban térnek el a hagyományos, “földön ragadt” fotózástól.

G2F: Milyen drónt és kiegészítőket használsz, mik a fejlesztési terveid?

EF: Egy DJI Mavic Pro-t használok, és már érik a DJI Mavic 2. (Lassan kijöhetne a Mavic 3, hogy előidézzen egy ár zuhanást, de nem hiszem, hogy ezt megvárom…) Csak három aksim van hozzá, meg nd-pl szettem. Az utóbbi nem is tudom, minek.

G2F: Miről és hogyan készült a kedvenc drónfelvételed?

EF: Holnapra már lehet más lesz a kedvencem, de a jelenlegi a Kőröshegyi völgyhídról készült. Egy balatoni kiruccanás utáni visszautat a naplementéhez igazítottam. Úgy látom, hogy sikerült találnom egy egyedi nézőpontot, és a fények is nekem kedveztek. Már régóta rajta volt a listámon.

G2F: Mi inspirál, milyen tényezőket veszel számba egy-egy helyszín kiválasztásánál?

EF: Szeretem a drónozás adta új perspektívákat és a kép készítés minden folyamatát, ezek nekem elegendő motivációk. Azt a helyszínt választom, ami megihlet. Ha az adott időben nem megfelelőek a körülmények, akkor egyszer visszatérek, amikor úgy adódik.

Az őszi “színrobbanás” a kedvenc időszakom, ha tehetném, majdnem minden helyszínt akkor látogatnék meg. Általában napfelkelténél vagy naplementénél fotózok, de van olyan helyszín is, aminél a simán felhős idő is megteszi. Napközben, felhőtlen égbolt mellett többnyire a táskában marad a madár.

G2F: Kerültél-e már szembe akadályozó tényezőkkel a magyarországi vagy külföldi drónozás során?

EF: Egyszer a drónom majdnem landolt a Bledi-tóban, aprócska technikai hiba miatt. Isztambulban többször elvesztettem a jelet, itthon egyszer sziklának mentem, de szerencsére minden hibátlanul működik.

G2F: Milyen drónos munka / felvétel elkészítése szerepel a bakancslistádon?

EF: Sok hely van, amiről szép felvételeket lehetne készíteni. Ilyennek tartom pl. Izlandot, a Kínai nagy falat, vagy Erdély tájait, de a könnyen elérhető helyeket is alig győzöm felkutatni.

G2F: Jársz-e drónos közösségbe, ismersz-e ilyen társaságokat?

EF: Nem járok, de szinte minden fotós ismerősöm táskájában lapul már egy kompakt “repülő robot”. Úgy látom, hogy a drónozás a fotózás, videózás részévé vált.

G2F: Hogyan képzeled el a drónozást 10-15 év múlva?

EF: Sok olyan ember vesz drónt, aki nem használja ki, “csak” tetszik neki, hogy repül vele és felülről szemléli a világot. Ezzel semmi baj nincs, de így nagyon sok a felhasználó már. Egyre több lesz a szabály, egyre több a no fly zone, úgyhogy bele kell húzni a listán szereplő helyszínek felkeresésével.

1 hozzászólás

  • Autóból is nagyon sok van, és sok a hétvégi vezető. Akkor ne engedjük őket vezetni sem. Túl van minden szabályozva. Kérdem én a hangoztatott demokráciában? Bizony-bizony, nagyon kell vigyáznom Magyarországon. Mivel a talpamon kívül mindenem a légtérben található. 🙂 Az se 100-as, aki ezt a jogszabályt így találta ki. Ha jól vagyok informálódva, a föld felszínét elhagyva (Pl: ha örömömben ugrálok), már a légtérben vagyok. Nem kell rá repülési engedélyt kérnem, de legalább légtér használati engedélyt? Tudom, hogy ez így sarkított, de én biztosan nem hoztam volna ilyen jogszabályt. Minimum az 50 m, fölötti teret minősíteném légtérnek, és meghatároznám helyileg, hol nem lehet egyáltalán, vagy kamerás drónnal repülni. A többi helyeken pedig szabad lenne. Vagy itt is, már minden a pénzről szól? Nekem nagyon úgy tűnik. Vagy: Tiltsunk mindent alapból, abból nem lehet bajunk. Nesze neked demokrácia. 🙂

Szólj hozzá