Nagy érdeklődés kíséri az újonnan megjelent EU-s rendeleteket, amelyek egységes szabályokat teremtenek a drónok alkalmazásával kapcsolatban, azok professzionális és szabadidős használatára vonatkozóan egyaránt. Cikkeinkben röviden és tematikusan mutatjuk be a szabályozás legfontosabb sarokköveit.
IV. A „speciális” kategóriájú UAS-műveletek
A „speciális” kategória a nagyobb kockázatot jelentő művelettípusokat foglalja magában, ezért bármilyen tömegű pilóta nélküli légi jármű használata esetén kötelező az üzembentartó nyilvántartásba vétele. Követelmény továbbá, hogy az üzembentartó iránymutatásokat dolgozzon ki a távpilóta számára az embereket és az állatokat érő zavaró hatások minimalizálása érdekében.
A „speciális” kategóriájú UAS-műveleteket végző távpilótáknak a nyílt műveletekhez szükségesnél komolyabb kompetenciakövetelményeknek kell megfelelniük, ilyen minimumfeltételek a rendelet szerint az operatív eljárások alkalmazásának képessége (normál, vészhelyzeti és sürgősségi eljárások, repüléstervezés, repülés előtti és repülés utáni ellenőrzések), a légiforgalmi kommunikáció folytatásának képessége, a repülési útvonal és automatizálás kezelése, irányítás, csapatmunka, önállóság, problémamegoldás és döntéshozatal, helyzetismeret, terhelésvezérlés, feladatkoordináció vagy -átadás. Az életkori alsó korhatár a “nyílt” műveletekhez hasonlóan itt is 16 év, amit a tagállamok belső szabályozásban legfeljebb 2 évvel lejjebb vihetnek.
A „speciális” kategóriájú UAS-műveletekhez főszabály szerint az illetékes hatóság által kiadott
- műveleti engedély, vagy
- üzembentartói nyilatkozattétel
szükséges.
Az olyan „speciális” kategóriájú, alacsony kockázatú műveletek esetében, amelyekre vonatkozóan standard forgatókönyvet és részletes kockázatcsökkentő intézkedéseket határoz meg a rendelet, elegendő egy üzembentartói nyilatkozattétel. Ez a könnyítés azokban az esetekben alkalmazható, amelyekre a rendelet függelékében kockázatcsökkentő intézkedések pontos listáját határozták meg, így az üzembentartóknak elegendő nyilatkozatot adni arról, hogy alkalmazni fogják ezeket. Érdemes azonban tudni, hogy a standard forgatókönyv még nem része a szabályozásnak, ezt a későbbiekben fogják beépíteni a rendeletbe. Ennek megfelelően a rendelkezés attól a naptól alkalmazandó, amikor a rendelet ezen a téren módosításra kerül, és kiegészül az alkalmazandó standard forgatókönyvekkel, vagy azt megelőzően akkor, ha az adott tagállam nemzeti standard forgatókönyveken alapuló nyilatkozatokat is elfogad; erre a rendelet megteremti a jogalapot.
Abban az esetben, ha a nyílt kategóriába sorolás feltételei nem teljesülnek, és standard forgatókönyv sincs az adott műveletre, akkor az üzembentartónak műveleti engedélyt kell szereznie a repüléshez. Ennek benyújtásakor kockázatértékelést kell végezni, és ahhoz kapcsolódóan kockázatcsökkentő intézkedéseket kell meghatározni. A kockázatértékelés a művelet jellemzőinek leírásából, operatív biztonsági célokra vonatkozó javaslattételből, a földi és légi kockázatok azonosításából, valamint a kiválasztott kockázatcsökkentő intézkedések szükséges szintjének kiválasztásából áll.
Az engedélyezési eljárás során az illetékes hatóság értékeli az UAS üzembentartója által javasolt kockázatelemzést és a kockázatcsökkentő intézkedéseket, az engedélyt pedig akkor adja ki, ha a meghatározott szempontok szerinti mérlegelés alapján a műveletet biztonságosnak, és valamennyi vonatkozó jogszabállyal összhangban állónak ítéli meg.
Amennyiben műveleti engedély kérése nem szükséges, akkor a hatóság az üzembentartói nyilatkozat megfelelőségét ellenőrzi, ha pedig az hiánytalan, akkor indokolatlan késedelem nélkül megerősíti azt, hogy az üzemeltető megkezdhesse a műveletet.
Ki kell emelni, hogy a „speciális” kategóriájú repüléseknél a rendelet külön választja az üzembentartó és a távpilóta felelősségi köreit. Az üzembentartónak kell meghatároznia a művelet biztonságát garantáló operatív eljárásokat, a távpilótáknak szóló iránymutatásokat a környezet lehető legkisebb zavarása érdekében, a jogellenes beavatkozás és jogosulatlan hozzáférés elleni védelmi intézkedéseket, szükség esetén pedig adatvédelmi hatásvizsgálatot is le kell folytatnia. Ezt meghaladóan az üzembentartónak minden műveletre távpilótát kell kijelölnie. A távpilóta felelőssége, hogy a légi jármű irányítására alkalmas állapotban legyen, és rendelkezzen a rendeletben meghatározott távolipilóta-kompetenciával (az ezt igazoló okmányt pedig magánál tartsa). Ezen kívül természetesen tisztában kell lennie a földrajzi, időjárási és egyéb, adott helyzetben releváns körülményekkel.
A nyilatkozattétel vagy műveleti engedélyeztetés kötelezettsége alól kivételt képez az az eset, ha az üzembentartó könnyű UAS-üzembentartói tanúsítvánnyal (LUC) rendelkezik, ami természetesen az üzembentartói nyilvántartásba is felvezetésre kerül.
Ezt a tanúsítványt kizárólag jogi személyek (gazdasági társaságok, egyesületek, szövetkezetek, alapítványok) igényelhetik akként, hogy az illetékes hatóság felé benyújtják az alábbi információkat tartalmazó kérelmet:
- az UAS-üzembentartó irányítási rendszerének leírása (beleértve a szervezeti felépítést és a repülésbiztonsági menedzsmentrendszert is);
- a felelős UAS-üzembentartót segítő személyzet tagjainak neve (beleértve az UAS-műveletek engedélyeztetéséért felelős személyt is);
- megfelelőségi nyilatkozat.
Amennyiben a hatóság a rendelkezésére bocsátott dokumentációt kielégítőnek találja, az LUC birtokosa részére jogosultságot biztosít saját műveleteinek engedélyezésére – üzembentartási nyilatkozat benyújtása vagy műveleti engedély kérelmezése nélkül.
Az LUC tanúsítvány határozatlan időre adható ki, és a mindaddig érvényben marad, amíg a birtokosa folyamatosan megfelel a rendelet és a tagállami szabályozás rá vonatkozó követelményeinek, valamint amíg nem vonják vissza vagy nem mondanak le róla.
Sorozatunk következő részében a harmadik, “engedélyköteles” kategóriára vonatkozó szabályokat járjuk majd körbe.
Címlapfotó forrása: Christoph Scholz – Drohen Drone mit Paragraph statt Body
