Újonnan induló cikksorozatunkban ismert és kevésbé ismert drónpilótákat kérdezünk tevékenységükről és a kezdetekről, hiszen úgy gondoljuk, mindenkinek hasznára válhat az a tapasztalat, amire ők már szert tettek.
Elsőként a 2019. március 7-én, csütörtökön Ó, Buda! címmel hazánk első egyéni drónfotó tárlatának kiállítója, SIR DRONE A LOT mesélt arról, mit jelent neki a drónozás. Inspráló gondolatait alább olvashatjátok!
GO2FLY: Mióta reptetsz drónokat és miért kezdted el?
SIR DRONE A LOT: Talán kicsit meglepő, de kb. 7 hónapja kezdtem el drónnal repülni és fotózni. Mindig érdekelt a fotózás, de valahogy eddig más hobbikkal töltöttem a szabadidőmet. Aztán megláttam egy gyönyörű drónvideót a YouTube-on és máris beleástam magam a témába.
Elsősorban az egyedi perspektívák motiváltak, nem feltétlenül a repülés. Szerencsére nagyjából egyidőben az érdeklődés, vágy megszületésével jelent meg a dji Mavic2-es sorozata, így életem első komolyabb fényképezőgépének (addig csak mobillal fotóztam) megvettem a pro változatot. Aztán megszállottam ugrottam fejest az új hobbiba és mentem minden nap, akár többször is, rengeteget repültem, repülök a mai napig – innen a név is.
G2F: Hogyan sajátítottad el a drónreptetés, légi fényképészet fortélyait?
SDL: A repülési tapasztalat jött magától, igazából ezek a drónok már nagyon intelligensek, szinte maguktól repülnek. Amit viszont sokat kell gyakorolni, az a kamera kezelése, hogy érdekes, szép snittek szülessenek egy videó elkészítésekor, ne csak egyhangú, monoton videó.
Természetesen az új hobbival jött az igény arra is, hogy fotós tudásomat is fejlesszem. Az interneten nagyon sok videó van a fotózással, retusálással, videóvágással kapcsolatban, amiből bárki – még idegen nyelvtudás nélkül is – profi alapokra tehet szert. A jövőben tervezem tovább fejleszteni a tudásom, és most már képzés keretein belül elmélyülni a fotózás rejtelmeiben.
Az internetes szakmai fórumokon is – egy-két negatív kivételtől eltekintve – sok segítőkész ember van, akik sokkal régebben foglalkoznak fotózással, filmezéssel, utómunkával mint én, és szívesen segítenek. A tanulási folyamat alatt nagyon sok siker és néha kudarc is éri az embert a kritikák, kommentek miatt, de tanulni kell a hibákból, és rengeteget nézni a videókat és gyakorolni. Minden nap új lehetőség, új téma, új megvilágítás, új technika az utómunkára.
G2F: Hobbinak vagy munkaként indult a drónozás?
SDL: A drónfotózás nálam hobbinak indult, de a visszajelzések és megkeresések alapján lenne igény a munkáimra, így könnyen ötvöződhet a munka és a hobbi a jövőben.
SDL: A drónrepülésnek Magyarországon elég vegyes a fogadtatása, sajnos sok ember szemében egy elítélendő dolog és a gazdag “úrificsúrok” idegesítő hobbijának tartják. Természetesen drónpilóták között is van tisztességes, mások magánszféráját tiszteletben tartó és van vagabond is.
A drónok között is nagy a szórás árban, tudásban, zajban és egyéb paraméterben is. De itt nagyon fontos megjegyezni, hogy egy általam is használt drón áránál többet elfüstöl egy átlag magyar dohányos egy év alatt, így úgy gondolom mindenki számára megfizethető hobbi. Míg én sokat megyek a szabadba, jó levegőn sétálok, hegyetmászok egy-egy jó fotóért, addig mások mérgezik magukat és csak irigykednek a “drága” felszerelésemre.
A másik, amivel szembesültem már többször is, hogy ha kiszúrják, hogy drónnal fotózok egy területet, mindig van egy okostojás, aki odajön és rámszól hogy ez tilos és azonnal hagyjam abba. Ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy mindenkinek szól, aki éppen a földön a mobiljával ugyanazt fotózza? Mi a különbség?! Vagy más drónosoktól hallottam, hogy volt akit zavart a drón zúgó hangja és szóvátette egy vidéki vár romjainál, hogy ő ide pihenni, kikapcsolódni jött és lehozatta a drónt a levegőből. Ugyanez a hölgy 10 percre rá tátott szájjal csodálta a 30 fős túrázó csapatot ugyanott, és elfelejtett szólni, hogy ne bőgessék úgy a motorokat. Ezek csak előítéletek a drónokkal szemben.
G2F: Mi inspirál, milyen tényezőket veszel számba egy-egy helyszín kiválasztásánál?
SDL: Általában körültekintően választom ki a helyszínt, nagyon ügyelve arra, hogy mások nyugalmát magánszféráját ne zavarjam. Alaposan körbejárom a témát és megpróbálom elképzelni, megtervezni a repülést, majd ha összeállt a “kép”, megigénylem az eseti légtér engedélyt a felszálláshoz.
G2F: Kerültél-e már szembe akadályozó tényezőkkel a magyarországi vagy külföldi drónozás során?
SDL: Sajnos Magyarországon ez elég nehézkes, mert legalább 30 nappal előtte kell megkérni, ami alatt sok tényező változhat. Tervben van egy új szabályozás, ami a tervek szerint leegyszerűsíti és lerövidíti az ügymenetet.
Külföldi tapasztalatom még nincs, de mindig irigykedve nézem a napos tengerpartokon készült felvételeket. Tervbe van véve már sok helyszín már az idei évre is, most még infókat gyűjtök az adott ország drónkultúrájáról és szabályairól. Ezekről nagyon sok infót be lehet szerezni a drónos fórumokon a FB-on, mert ott már sokan a tapasztalataikat írják le, vagy esetleg az adott országban élnek, drónoznak.
G2F: Jársz-e drónos közösségbe, ismersz-e ilyen társaságokat?
SDL: A fórumokon általában nagyon jó társaság verődik össze, de ez a műfaj általában magányos hobbi, mert egy-egy ilyen gép repülési ideje 20-30 perc és nehéz megosztani mással a légteret maximális odafigyelés, koncentráció mellett. A közelmúltban a Jess uszálynál olyan nagy volt a tumultus, hogy volt, aki azt írta a fórumon, hogy több mint két órát várt mire “sorrakerült”. Nekem van 3-4 barátom, akikkel időnként együtt repülünk, de legtöbbször én is egyedül megyek.
G2F: Hogyan képzeled el a drónozást 10-15 év múlva?
SDL: A drónrepülés is egy rohamosan fejlődő technikai műfaj. 10 éve egy jó légifelvétel elkészítéséhez helikoptert és komoly kamerát, operatőrt vettek igénybe, ami elég költséges. Ma ehhez már elegendő egy jóminőségű kamerával felszerelt drón. Ma is léteznek már olyan szemüvegek, melyekkel a beépített giroszkópok segítségével a fej mozgatásával lehet irányítani a kamerát és a drónt. Gondolom hatalmas technikai ugrás lesz a következő tíz évben is, amit ma még el sem tudunk képzelni.
